Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek
Kenyeres Zoltán • Párhuzamos történetek 31 Kosztolányi a nyáron feleségével és Ádám fiával elutazik a Tátrába, de a nyaralás már nem felhőtlen. Ősszel megírja a Számadást, a verset a Nyugat október 1-i száma közli, mindjárt a lap élén: Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva, nem szégyen ez, vallj - úgyis vége van - boldog akartál lenni és hiába, hát légy mi vagy: végképp boldogtalan, *** Néhány héttel később, november 11-én dátumozza József Attila a Számvetés című versét: Ettem, ittam fekete, undok mocskos és csípős trágyalevet: ember vakmerőbb nem lehet. Ám eddig sohasem voltam boldog. Móricz Zsigmond - a Babits Mihállyal a Garda-tón című esszéjében - adja Babits szájába azokat a szavakat, hogy nem jó, ha a költemény társadalmi, szociális vagy politikai kérdésekkel foglalkozik. „Csupán a filozófia felé mélyülhet el a költészet”.126 Talán ennek a gondolatnak jegyében fogant a későbbi irodalomtörténészeknek az a jószándékú óhaja, hogy egy-egy versről írva igyekezzenek nagy filozófusoktól kölcsönzött fogalmakból, szakkifejezésekből, analógiákból egy építményt emelni és arra a magasabb, sőt magas talapzatra helyezzék rá a szóban forgó szöveget. A Számadás is ennek a felfogásnak jegyében kapott filozófiai, fogalmi támogatást Heideggertől, Camus-től az elemzésekben.127 Pedig Kosztolányinak ifjúkorúktól kezdve évtizedes vitája volt Babitscsal az ún. „mélység” és az ún. „sekélyessség” kérdésében, s ennek a vitának éppen a Számadás megírása előtt néhány hónappal adott legélesebben megfogalmazva hangot az Esti Kornél énekében. Ha leereszkedünk a filozófiai analógiák magasságából, azt lehet mondani, a Számadás szonett-sorozata egy régi toposzra épül, arra, hogy a költő, a szellem embere szemben áll az értetlen tömeggel, az érteden közönséggel, az értetlen környezettel: „nem hallanak tán, ám ne menj azért se',’- mondja önbíztatásul a versben. Ezekben a szavakban visszahangzik valami halkan, távolról még az Ady revíziós vita fölötti sértettségéből, a megelőző évek vitáiból, melyekben alul maradt Babitscsal és a Nyugattal szemben. Visszhangzik valami a Marcus Aurelius-versből is. De a költő és a környezet kétosztatúságára rámásolódik a versekben egy másik, riasztó és megrendítő dilemma: a költő és a halál témája, az
