Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Wehner Tibor: Tér és rajz (Kovács Tamás László szobrász- és grafikusművész alkotásai)
94 Űj Dunatáj • 2005. JÚNIUS formarend hozza létre, indukál kiterjesztett egységet, amely a formán túl természetesen a tartalmi vonatkozásokban is tetten érhető. A „rendezzünk be egy adott teret vonalakkal”-program azért nehezen teljesíthető, mert fizikai jellegű korlátok jelentkeznek: a vonal-testnek is súlya, bizonyos fokon túl tovább nem növelhető belső tartása van: mint egy tradicionális szobormű-alkotóelemnek, a gravitáció következtében a vonalnak is támaszkodnia - vagy valamin függenie - kell, és ha elindul valamely irányba, akkor egy bizonyos téri helyzetben már nem állhat meg önmagában. A vonal tehát megtestesülve, másként materializálódva mint a síkon merész kalandokra indulhat a valóságos térben, de eredendő természetességű közege mégiscsak az illuzionisztikus hatásvilágba burkolózó sík marad. A vonal testét, testté válásának és térbe kilépésének lehetőségeit - bár vannak biztató kísérletek - továbbra is a titokzatosságok fonják körül.
