Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Rimócziné Hamar Márta: "Szemek, mint két ragyogó virág...,amiket az ősz elfelejtett" (Babits nő-eszménye a Tímár Virgil fia című regényben)
Rimóczi-Hamar Márta • „Szemek mint két ragyogó virág...’ 87 „A kegyetlen Szerelem kezembe adta őt.” Csinszkáról ír, aki mint egy „kisdiák” lépett be hozzá (kisdiák-Vagner Pisti=Lina??) Ugyanitt késett szemű embernek nevezi magát az író, a kép nem jelenik meg azonnal a recehártyáján, bizonyos idő kell hozzá, órák, napok /évek? tőlem!/ „amíg a kép a recehártyáról a lélekbe érhet, ahol minden képnek örök szállása van, mint a kísértő lelkeké a temetőben.” „.. .évek múlva támad fel nekem a múlt, örökösen elfödve előlem a jelent, mint egy alkalmatlan függöny, mely nem enged a valóság forró testéhez nyúlnom.” Gyermeknek, „drága kisfiúnak” látja ekkor Csinszkát.” „Olyan volt, mint egy drága kisfiú és sohse lesz más, mint kisfiú nékem, - a rosszak, az élet iszonyú, és minden felnőtt ellenségem. De szeretem a nemes gyermeket, eleven kútfejét a meleg kacagásnak Hallod a tengert? Ez hajószoba: a padlón ülünk, és a hajó ingat; tegnapok és holnapok örök sora himbálja pillanatainkat.” IA másnapok kifutója/ A versre Sipos Lajos hívta fel a figyelmemet. Borzongató bizonyosságnak tűnik intuitív, de azért dokumentumokra támaszkodó elképzelésünk: Lina-Dido nincsenek. De van a „kisfiú”, aki felnővén elhagyja Virgilt. (Virgil) „Felkönyökölt a párnán, és kinézett a titokzatos éjbe. Zúgott, zúgott odakünn a tenger.” Mintha Babits válaszolna a versben feltett kérdésére: „Hallod a tengert?”, és válaszol Virgil: „Zúgott, zúgott odakünn a tenger.” A tenger, hajómotívum... Csinszka hirtelen ment férjhez. Erőszakos volt Babitsosai? Mondják! Egyet tudni: Babits „késett szemű ember” volt. Talán ez nem csak „szerelmei”, hanem „barátai” megválasztására, elfogadására is érvényes. Születése terheit ő érezte. Szelleme szárnyalt, teste szenvedett.
