Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Némediné Kiss Adrien: Regényalak és modellje(i) Babits Halálfiai című regényében
Némediné Kiss Adrien • Regényalak és modellje(i)... 75 véleményen vannak (Döme bácsi nyolcszáz forintja, 4, 514-515.), mint voltak Babits és Szabó Ervin. Babits, aki a Szabó Ervin politikai radikalizmusát sohasem vállalta, nagyregényének írása idején túljutott ifjúkori önmaga felfogásán is. A fogarasi tanár, Imre a Halálfiaiban, illetve a húszas években - esszékben és nagyregényében önelemzéseit író - Babits eltávolodott a Rosenberg-Szabó Ervin képviselte eszméktől; de az alkotó emlékezetében fel-feltűnhetett a nemes, etikus lélek, az igényes gondolkodó, az egykori barát arca, miközben megformálta - persze nem egyetlen modell alapján - a Halálfiai Rosenbergjének személyiségét. Rosenbergnek olyan cselekedetet is tulajdonított Babits, amely nem kapcsolható egyik zsidó ismerőséhez sem. Amikor Rosenberg kezébe került Ady Endre versfüzete, sietett megküldeni barátjának, tizenkét oldal kritika kíséretében. „[...] Imrus másik tizenkét oldallal felelt, megindítva egy irodalmi levelezést, mely, legalább terjedelemben, nem maradt a Kazinczyé mögött. [...] Imrus beszámolt olvasmányairól, amik világnézeti változást jelentettek: mert Nietzschét olvasta, messze fejlődve a szociálizmustól, úribb, művészibb hitvallás felé! [...].” (Gyula újból a színre lép, 11,440.) - Babits a valóságban Ady Új versek c. kötetét Kosztolányitól kapta, de nem egyetemi hallgató korában, hanem már Baján, 1906 februárjában. Kosztolányi Szabadkáról, 1906. febr. 19-én Babitsnak küldött hosszú levelében Ady költészetéről mondott kritikát, s jelezte, hogy postára adta Babitsnak „az Ady új - hülye! - kötetét”, s kérte őt, írja meg a versekről a véleményét. Babits „a küldemény vétele s átolvasása után” szinte azonnal (1906. febr. 21-22.) s hosszan válaszolt - igazodva barátja véleményéhez.45 (Később már másképp látta Adyt Babits, talán ezért nincs szó a regényben az Imrus által írt „tizenkét” oldalnyi kritika tartalmáról.) - Babits az „irodalmi levelezés”-ükről nyilatkozva másutt is emlegette a Kazinczy-párhuzamot: „Kosztolányi [...] igen sűrűn írt, nagy levelezés fejlődött ki közöttünk. Kazinczyhoz hasonló hosszú és mindenre kiterjedő leveleket írtunk egymásnak”.46 Rosenberg alakjának megformálása is mutatja tehát, hogy Babits alkotói gyakorlata megegyezik azzal, amit elméletben megfogalmazott: „a művész [...] örökkévalóságnak szánt alakjait az Idő gyermekeiről mintázza - innen egy vonást, onnan egy színt amonnan egy formát, - válogatva és összerakva [...].” Nemcsak azért kell az alak és modell viszonyát óvatosan kezelni, mert Babits több személy vonásaiból, cselekedeteiből teremtette meg hősei figuráját. Az ennél fontosabb szempontra Buda Attila figyelmeztet: „Babits Mihály regénye megtévesztette a kortársakat, a család tagjait, de az utókort is; a kutatókat és más irodalmárokat, akik szerették kulcsregényként látni és értelmezni azt. Az író elmondja ugyan szülei