Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Némediné Kiss Adrien: Regényalak és modellje(i) Babits Halálfiai című regényében
70 Új Dunatáj • 2005. június nak azokon az előadásain, melyeket a Szabad Iskolában előbb az „Irodalom és Társadalom” vitasorozatán 1912-ben, majd 1913-ban Dantéról tartott”.23 Rába azonban óv attól, hogy Babits kapcsolataiból világnézetének radikalizálódására következtessünk.24 Ha ismerték is egymást, Babits nem azonosulhatott a szindikalizmushoz közel álló szocialista gondolkodó világnézetével, már csak azért sem, mert „egyetemi évei kezdetén maga is átélt egy szocialista tájékozódású fellángolást, és társadalomfölfogása másképp, filozófiai alfejezetként rendeződött el benne”.25 Akár ismerték személyesen egymást a háború előtt, akár nem, bizonyos, hogy a háború alatt, 1916-ban kerültek egymás vonzáskörébe, akkor, amikor kettejük világfelfogása érintkezési pontot talált.26 Ha a szociológus és a költő különböző indíttatásból gyűlölte is a háborút, a „béke jegyében”, a háborúellenesség jelszavával „szoros, fegyvertársi kapcsolat alakult ki köztük”27, amely idővel barátsággá mélyült. Szabó meg Babits kapcsolatának alakulásáról árulkodnak az egyre bizalmasabb megszólítások a levelekben.28 Ezek többnyire a közös tevékenység szervezéséről szólnak. „Ismert ténynek vehető, hogy [...] Szabó akarta kiadni (bizonyára az Irodalmi Őrben) Babits Kazinczy-tanulmányát; hogy ő beszélte rá a költőt Kant Örök békéjének lefordítására, amely a Szabó és Jászi által alapított Új Magyarország Könyvkiadó Társaság sorozatában jelent meg 1918-ban; hogy bevonta Babitsot a Világ napilap Élet és tudomány című tudományos tárcarovatának munkatársai közé és azokba a bizalmas megbeszélésekbe is, amelyek a háború utolsó két évében az értelmiséginek a béke és a háború utáni új világ megteremtésével kapcsolatos feladatai körül forogtak.”29 1918 őszén (Szabó betegsége miatt) Jászi - állítólag Szabó külön kívánságára - Babits Leibniz mint hazafi című művével indította a Világ napilap Élet és tudomány c. tudományos tárcarovatát.30 Az említett „bizalmas megbeszélések” Lukács György szerint 1916 telén kezdődtek, amikor Szabó Ervin - összehívott néhány magyar írót (Babits Mihályt, Balázs Bélát, Gábor Andort) beszélgetni arról: „mit tehetnének a magyar írók a háború ellen?” Litván pótolja Lukács (talán nem is véletlen) szelektív emlékezetének hiányosságát: „az összejövetele(ke?)n minden bizonnyal Jászi is jelen volt, sőt alighanem ő adta a fellengzős Európa Lovagjai elnevezést a magyar minta szerint megszervezendő európai értelmiségi elitnek, s egy programtervezet az ő kézírásával, Babits belejavításaival maradt fenn”. Jászi az általuk megalapított szervezet céljáról, feladatáról később, a bécsi emigrációban ezt írta: „Európa legjobb szellemiségét tömöríteni legalapvetőbb etika értékeinek érdekében.”31 Babits háborúellenessége azonban - különböző személyes tapasztalatok okán is - már előbb érlelődött, de „1916 márciusára megérett antimilitarizmusát Szabó
