Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 2. szám - Némediné Kiss Adrien: Regényalak és modellje(i) Babits Halálfiai című regényében

66

Űj Dunatáj • 2005. JÚNIUS

De a regény elemzői sem kerülhették meg ezt a problémát. A mű tervezett kritikai kiadása pedig tudatosan szán egy fejezetet (Élet és irodalom) annak a kérdésnek, hogyan jelennek meg Babits életének színterei, környezetének alakmásai a regényben. Ebben Babits vallomásain, levelein kívül több jeles kutató eredményeire támaszkodhatunk, akik Babits szekszárdi, pécsi, budapesti, fogarasi élményeit, életének helyszíneit, szereplőit vagy éppen azoknak a regényekben való megjelenését tárták fel (Csányi László, Belia György, Éder Zoltán, Töttős Gábor, Tüskés Tibor, Bisztray Gyula, Sipos Lajos, Buda Attila).

Ehhez a témához adalékként az Imruska pesti egyetemi környezetében található legjelentősebb szereplő, Rosenberg, „a vörös hajú zsidó fiú” modelljének megvilágítására teszünk kísérletet. (Az emlékezetes kollokválási jelenetnek, amelyben Imruska és Rosenberg találkozik, az élményalapját, ha van, nem ismerjük. Belia egy az egyetemi hallgató Babits és professzora, Bodnár Zsigmond között valamilyen bizonytalan okból kialakult konfliktust feltételez.6 Azt sem tudjuk, volt-e, s ha igen, ki volt az, aki védelmére kelhetett első éves kollégájának, Babits Mihálynak, mint a regénybeli Rosenberg Sátordynak.)

Bizonyosnak látszik, hogy az író Rosenberg alakjának, sorsának a rajzához több személy életéből merített, olyanokéból, akik egykor egyetemi kollégái voltak, s még többet olyanokéból, akikkel később került kapcsolatba. (A Rosenberg név is előfordult az író ismeretségi körében: bizalmas barátjának, Szilasi Vilmosnak az anyósa, Nina von Rosenberg ezt a családnevet viselte.)

Babits két olyan korszakot is megjelölt, amikor zsidó ismerősei ösztönzően hatottak rá. 1926-ban Komlós Aladárnak azt mondta, hogy az egyetemen került először zsidókkal közelebbi barátságba. „S mivel ugyanekkor eszméltem rá először a magyar állapotok kulturálatlanságára is, egy időben egyenesen a magyar művelődés mentsvárának kezdtem tartani a zsidóságot. Mert nagyon megszerettem néhány zsidó ismerősömet. Csak hálával gondolhatok rájuk: az ösztönzésekre, amelyeket tőlük kaptam, s arra, hogy hittek bennem, ők először. Egyiküket meg is nevezem: boldogult Kun József, szegedi tanárt, Kiss József keresztfiát, a jeles költőt és főleg kiváló embert, feledhetetlen barátomat...”7

Kún József (1873-1912) költő, műfordító, mérnök és ipariskolai tanár nem volt egyetemi kollégája Babitsnak. Vele Szegeden 1906. december elején ismerkedett meg a Tisza-kávéház tanári asztalánál, s ő lett Babits legbensőségesebb szegedi barátja; kapcsolatukat Kún korai haláláig fenntartották.8 Amikor az író 1927-ben szegedi élményeiről beszélt, elhunyt barátjára is emlékezett: „Két évig voltam Szegeden tanár a reálban. [... ] És néhány kedves barátom emléke is hozzáfűz Szegedhez, akiktől régen