Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Kabdebó Lóránt: A nyugati gondolkozás "hézagai"-ról (József Attila: "Költőnk és Kora") II.
60 Új Dunatáj • 2005. JÚNIUS dik, míg alanyként társítva a »szállong«-gal, trópusként viselkedik. [...] Levonható a következtetés, hogy a »valami« illúziója csak a »semmi« többféleképpen is aktív megkettőződése (nem »feltöltése«) révén keletkezik. »Semmi« és »valami« nem határolhatok el egymástól, de nem is tartalmazza egyik a másikat. A »költemény« nem egyszerűen »semmi«, mondjuk a dereferencializálhatatlanság esztétikai doktrínája értelmében, hanem már »valami« is, ezek viszonya azonban eldönthetetlen marad. A szöveg mondhatni kétszeresen eltávolítódik önmagától a »semmi« diszparát funkciója révén”43. Mintha az így végigvezetett értelmezést más oldalról Karátson Gábor első Tao-fordításában olvasom: Semminek nevezzük Ég és Föld kezdetét Létnek nevezzük a Tízezer Dolog Anyját vagyis hát legyen is csak örökre Semmi hogy megláthassuk a Csodát legyen örökre Lét hogy megláthassuk Körvonalát és együtt lakik ez a pár de más a nevük színre lépve már együtt laknak ők a Mélység Mélység egyre mélyebb Mélység Minden Csoda Kapuja Karátson Gábor folytatta Hatvány Bertalan összeolvasási lehetőséget kereső útját, csak megfordította a magyarázatot. Ironikusan azt mondhatnám: az ő fordításában - az általa olvasott József Attila révén - a Tao te king olvassa József Attilát. A vers dedikációjának címzettje, Hatvány Bertalan a költő életében még nem készítette el a maga teljes fordítását, amely különben is különbözik Karátsonnak a verssel összecsengő szövegétől. Ugyanakkor ha a felszínes olvasás igazolja is a kulturált olvasó fizikus Schrödinger szellemes meglátását, mely szerint ahány fordításban olvassuk a Tao darabjait, annyi különböző verset találunk,44 a magyar fordítások szerkezetükben hasonlítanak egymásra: a fogalmak megnevezésben különböznek.45 Persze a József Attila-verssel való hasonlítást éppen ez a „csak” háríthatta el mostanáig. Ugyanis eddigi magyar fordítói, Hatvány Bertalan a „Lét” és „Nemlét”, Ágner Lajos „vágynélküliség” és „vágy”, Weöres Sándor „vágytalan” és „vágya van” szópárt
