Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Kabdebó Lóránt: A nyugati gondolkozás "hézagai"-ról (József Attila: "Költőnk és Kora") II.
56 Űj Dunatáj • 2005. JÚNIUS tünk és a Doppler-effektről, melyet egyikünk sem értett, de érdekes volt. És végtelenségről, kozmikus törvényről, amit Attila természetesen, mint jó marxista, ateista terminológiával fejezett ki, én pedig mint jó agnosztikus a mai napig úgy fejezem ki, ha kedvem van, hogy így fejezzem ki, hogy az Isten. Értve ez alatt természetesen nem azt az antropomorf istenséget, aki ábrázolható volna vagy akinek a személyi tulajdonságai különösebben bizonyosak vagy fontosak lennének, a kozmikus törvényeknek az összességét jogom van így nevezni, ha kedvem van. Ilyesmikről beszélgettünk barátságosan, pár nappal később jött ezzel a verssel: íme itt a költeményem. És elolvasta. Megköszöntem nagyon.” És ha számításba veszem az ajánlásnak ezt a vonatkozását is, akkor a verset az európai gondolkodásmód egy kiemelt fordulópontja speciális poétikai befogadásaként is („Blutmischung mit dem Osten”) feltételezhetem. Hatvány maga igen óvatosan figyel József Attila keleti vonatkozásaira. Nem a keleti szövegekből eredezteti az általa megemlegetett József Attila-helyeket, hanem éppen fordítva: csakis a meglevő szövegeknek egybeesését vagy hasonlíthatóságát emlegeti fel. Ő összeolvassa a szövegeket, de jelzi különböző eredetüket is. Az egyik legnyugatibb típusban szerkesztett József Attila szöveget imigyen helyezi el a Tao te king környezetében: „A forma, a tiszta, a csiszolt forma, úgy alakult ki az ő világában, mint a kristály az oldatban: a mai káoszból feltörő vágy ez a rend után. Verslábak a kristály facettái. Rím, élesen vágó rím a kristály szöglete. S ha van keménység - tán nyerseség - a verseiben, úgy az a gyémántkristály keménysége: a forma tökéletessége, az ember formavágya, s a természetnek szabályok - törvény és ész és szépség szabályai - után való vágyakozása: Mig megvilágosúl gyönyörű képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent... Az a rend ez, amely egyazon törvénnyel alkotja szimmetriássá az élettelennek mondott kristályt meg az élő teremtményt: az a Rend, amely minden út eleje és vége, minden történés legfőbb értelme. Kelet rendje ez, a Tao. Valami mélységesen keleti van József Attila költészetében; a nyugati kultúrának, a nyugati életformáknak ez a nagy rajongója, francia versek mesteri fordítója, keleti lélek volt, mélységesen szintézis-kereső voltában.33 [...] A költő, aki az analízisben kereste lelke rúgóit, boldog a szintézisben volt: Kelet szintézisében, népek, fajok, apák, anyák, életek és halálok nagy, örök
