Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Di Francesco, Amadeo: József Attila és Dsida Jenő
54 Új Dunatáj • 2005. június minket, amely a tizennyolcadik és a tizenkilencedik század fordulóján kifejezést és jelentést adott a magát a páni költészet álmában ringató emberiségnek. József és Dsida nem kevés versében észrevehető egy olyan érzelmi és ihletett líraiságot, amely mindent átölel és mindent beburkol; észrevehető annak a képessége, hogy a nyelv erőit kihasználva kifejezze a kimondhatatlant; észrevehető a valóság redukálása arra a mozzanatra, ahol az én kapcsolatba kerül a mindennel; észrevehető egy folytonosság a humanista hagyománnyal, amely olykor szívbe hasító ima formájában fejeződik ki; észrevehető egyfajta szépség-keresés, amely igyekszik felemelkedni a legkifinomultabb expresszivitás dimenziójába. Összefoglalva: a kritikai irodalom - mint láttuk - József Attilát Dsida mellé főleg Dsidának a Döntsd a tőkét, ne siránkozz c. kötethez írt híres recenziója miatt állítja, vagy pedig József Attila néhány költeményének erdélyi recepciója okán. Én itt egy másféle megközelítéssel próbálkoztam meg: néhány lírai alkotásban konkrétan megjelenő témák, motívumok, szuggesztiók közösségének igazolásával. Véleményem szerint József költészetét Dsidáé mellé állítani azt jelenti, hogy megpróbálunk eljutni a két egymástól látszólag igen távol álló költészet teljes megértéséhez, és főleg azt jelenti, hogy rehabilitáljuk József költészetének esztétikai tényezőjét, amelyet az a bizonyos militáns kritika sokáig megvetett, vagy legalábbis elnyomott az életmű konceptuális vagy ideológiai olvasata értekében: ezt az olvasatot, úgy tűnik, ma már legalábbis túlhaladottnak tekinthetjük. Jegyzetek 1. Valóban sokat olvastam és tanulmányoztam a nekem annyira kedves Dsida Jenő költészetét, akinek poétikai terméséről már volt alkalmam írni: Amedeo Di Francesco, Az út és a zarándok: a garabonciás jelképe Dsida Jenő költészetében, in Amedeo Di Francesco - Arianna Quarantotto, Arc és álarc. A garabonciás mítosza a magyar és a horvát irodalomban, Kolozsvár 2002,93-100.; Uő, Dsida lenő Közép-Európája, in „Európai utas”, 2003,60,9-11. 2. Vő. Dsida Jenő, Döntsd a tőkét, ne siránkozz. József Attila új versei, in „Erdélyi Helikon" 1931. 5. sz. 410-411., most olvasható in Uő, Séta egy csodálatos szigeten. Cikkek, riportok, novellák, levelek. Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Marosi Ildikó, Bukarest 1992,56-59. 3. Bóka László, Dsida Jenő és József Attila, in Uő, Válogatott tanulmányok, Budapest 1966,908-909. 4. Dsida Jenő, Döntsd a tőkét, ne siránkozz. József Attila új versei, in Uő, Séta egy csodálatos szigeten, i. m„ 59. 5. Uo. 6. Vő. Bóka László, Dsida Jenő és József Attila, i. m„ 909. 7. Kántor Lajos, A hiány értelmezése (József Attila Erdélyben), Bukarest 1980,7., 26-27. 8. Láng Gusztáv, Dsida Jenő költészete, Bukarest-Kolozsvár 2000,102-103. 9. Uo., 103. 10. Ezt olvashatjuk in József Attila: Medvetánc, Nagyon fáj. A kötetet szerkesztette, a mű szövegét sajtó alá rendezte és a tanulmányokat irta Tverdota György, Budapest 1999,4. 11. József Attila összes versei, 1-2. Közzéteszi Stoll Béla, 1., Budapest 1984,249. 12. Uo. 13. József Attila összes versei, 1-2., i. m„ 2.,92. 14. Uo. 15. Uo. 16. József Attila összes versei, 1-2., i. m., 1., 6. 17. József Attila összes versei, 1-2., i.m., 1., 69.
