Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 2. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek

Kenyeres Zoltán • Párhuzamos történetek

27

hosszú évek teltek el, és 1915-ben ismét fölkereste Tisza Istvánt. Ezúttal személyes kihallgatást kért tőle. Csinszkával kötendő házasságához bizonyos okmányokra, engedélyekre volt szükség, amelyek kiadása a hivatal packázásai folytán elhúzódott. Ismét Tiszához fordult, a megátkozott Tiszához. Mégiscsak őhozzá. (Tisza István nem fogadta.)24

A JÓVÁTEHETETLEN

József Attila egész életében sóvárgott a bensőséges együttlétek után, mindig szeretett volna valahol otthon lenni, szeretett volna tartozni valahová. Amikor az illegális kommunista párttal és a munkásmozgalommal való sokat tárgyalt kapcsolatáról van szó, akkor nemcsak elvi, politikai vonzalmait kell tekintetbe venni, hanem ezt a benső, lelki ösztönzést is. Úgy érezhette, hogy egy kollektíva tagja, benső egyensúlya miatt is fontos volt számára az odatartozás, emberekkel találkozhatott, szemináriumokat vezetett, előadásokat tartott. Sándor Pál találkozott vele Újpesten a legelső előadása után. József Attila sugárzott az örömtől. „Tartozom valahová” - mondta.25 Hosszabbrövidebb ideig közösségre talált a Bartha Miklós Társaságban, az Előőrs című lapnál, a La Fontaine Társaság is szívesen fogadta. Érték sikerek a közösségkeresésben. Később (már persze túl későn) magához vonta az az értelmiségi kör, amely létrehozta a Szép Szót.

Csak a Nyugattal és Babitscsal nem tudott zöld ágra vergődni, pedig alighanem írói-költői pályáját illetően ez lett volna életében a legfontosabb, még talán anyagi egzisztenciáját tekintve is. (Látnia kellett a pályaépítés és boldogulás tekintetében nála sokkal okosabban viselkedő Illyés Gyula útját.) De Babitscsal balul sikerült kapcsolata miatt senkit nem okolhatott, csak önmagát, ő viselkedett önsorsrontó módon 1930-ban. 1933 azért jelentős év ennek a szerencsétlen viszonynak a történetében, mert József Attila ekkor fordult - három év után - először személyesen Babitshoz, ekkor szólította meg először. Segélykérő levelében szerepel ugyan egy bocsánatkérésnek tekinthető mondat, de a kérés önmegalázó voltát érezhette Babits igazán kiengesztelőnek.

Lássuk a történet elejét. A Toll 1930-ban ekképp harangozta be József Attila Babits elleni támadását (melyet ők is tüzeltek, talán éppen Zsolt Béla):

„E számunkban József Attila merészen tárgyilagos kritikáját adjuk Babits Mihály új verseskönyvéről, József Attila ezzel a Gyulai Pál óta nélkülözött tárgyi hozzászólással tüntetni kíván kritikánk kritikátlansága, a lélektanos játszadozás és a mondvacsinált tekintély előtt való szolgai elaljasodás ellen.”26