Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 2. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek

24

Üj Dunatáj • 2005. JÚNIUS

Móricz február 7-én lemondott részvényeiről Babits javára, aki nyomban továbbadta azokat Gellért Oszkárnak. Móricz szerette volna családi vállalkozássá alakítani a Nyugat ügyintézését, megpróbálta bevonni két lányát, Virágot és Gyöngyit. Most, amikor megvált a laptól, Gellért kérte (talán álnokul, talán őszinte kedvességből), hogy legalább Gyöngyit hagyja ott a szerkesztőségben. Az én lányom nem arra való, hogy hivatalnoknője legyen Babitsnak” - válaszolta Móricz.12 Február 8-án pedig ezt írta naplójába:

„Tegnap este aláírtuk a szerződést, hogy az egész Nyugatot, úgy ahogy van, odaajándékoztam Babitsnak. Legyen vele boldog. Betegen fekszik még mindig. Gellért közvetítette a dolgot. Mikor hazajöttem, felhívtam telefonon, s gratuláltam neki a vállalkozásához. Még nem voltam eléggé felszabadult, indulat volt bennem annyiban, hogy gúnyt, kárörömet s haragot is éreztem.

Ma reggel úgy ébredtem, mint egy szabad ember, akit kieresztettek a börtönből, ahol már elvesztette a tájékozódóképességét is e világ dolgai felöl. (...)

Még be kell mennem az irataimért. A gyerekek leszámolását is meg kell csinálnom, s akkor ...alászolgája...”13

Móricz azon a napon visszavonult a Nyugattól: egyelőre meghagyta nevét a főmunkatársak között, de többé nem adott írást a lapnak, s 1936-ban a nevét is levétette. 1933. február 24-én a Nemzeti Színház bemutatta a Murányi kalandot, melyen az utolsó hónapokban dolgozott.

Gellért Oszkár tehát 1933. februárjában végül elérte Babitson keresztül, amit szeretett volna elérni, hogy Móricz részvényei az ő kezébe kerüljenek. Ő lett a Nyugat legnagyobb részvényese, a részvények kétharmadát birtokolta. (Az egyharmad Fenyő Miksa kezében maradt.) Ettől a pillanattól lehetett volna a Nyugat főszerkesztője. De nem lett. A neve ezután Babitsé mellett szerepelt szerkesztőként a kolofonban, de mindenki tudta, hogy a szellemi irányítást Babits Mihály szerezte meg e borongó téli napon, és meg is tartotta haláláig.

Babits akkor már szellemi nagyhatalom volt. Irodalmi munkássága, költészete, regényei, esszéi, tanulmányai már régen kiemelt szerepre jelölték, de 1928 óta, műveinek szellemi hatalmához egy intézmény hatalma is hozzájárult, a Baumgarten Alapítvány, melynek kezdettől ő töltötte be az ún. „irodalmi végrehajtó” tisztét (Basch Lóránt volt az „alapítványi ügyvivő”).14 Noha az Alapítványnál működött egy tanácsadó testület, a Baumgarten-díjak évi odaítélését elsősorban neki, az ő személyének tulajdonította az irodalmi közvélemény. A folyóirat és az Alapítvány ügyei nem keve