Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 2. szám - Bozsik Péter: Versek (A vidéki; Budai elégia)

16

Üj Dunatáj • 2005. JÚNIUS

BUDAI ELÉGIA

1.

Egy képlettel indult.

Álmomban. 5/4-szer 4,44. Az első számról nem tudtam, mi. (Lehet, 4/5-öd volt.)

A második viszont meteorológiai állandó.

Melyből sokkal pontosabban lehet kiszámítani (megjósolni?) az eljövendő időt. Valami pi-féle szám.

A képlet többi részét - az elejét - elfelejtettem. Ezzel párhuzamosan egy rímelő sorpár csengett fülemben: „énrajtam már semmi sem segít, nem foghatom meg többé nőm seggit”. így ébredtem, fogvacogva.

Csontjaimban minden hideg, mit kilehelt magából e tél.

2.

Hol most lakom, ez az én hazám.

Konvektor kotyog, mállik a falról a vakolat. Mellettem E. fekszik.

(L alakban fekszünk.) Hideg testem mellett felejetett könyvet rugdalja szüntelen.

Úgy alszik, ahogy álmában hagyta az alkohol. Néha horkant egy picit.

Miközben azon kapom, hogy megint sajnálom magam.

Kényszerzubbonyt adott rám az alávalóság.