Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Bozsik Péter: Versek (A vidéki; Budai elégia)
14 Új Dunatáj . 2005. JÚNIUS Bozsik Péter A VIDÉKI A vidéki csantavéri szóhasználatban elsősorban a galambot jelenti álltak udvarukon a galambászok és hosszasan kémlelték az eget a laikusnak úgy tűnhetett ám a galambászok mint nevük is mondja a galambokat bámulták (apám szerint azért nagy a galambászok ádámcsutkája mert állandóan az eget bámulják az állandó izommunkától nagy) vagy a sajátjaikban gyönyörködtek vagy a „vidékit” fixálták amelyet be akartak fogni főleg ún. röptető- és nem postagalambokkal foglalkoztak órákig tudtak fölfelé bámulni kémlelni az eget ha pedig meglátták a vidékit és nem röptettek épp akkor azt vagy becsalogatták a galambólba (valamilyen gabonakeverékkel) vagy hosszú négy-öt méteres rúdjaikkal melyek végén nejlonzacskó fityegett fölhajtották sajátjaikat amelyhez a nyájösztönről vezérelve csatlakozott a vidéki is (jobbik esetben most vegyük ezt a jobbik esetet) aztán amikor tettek néhány kört gazdájuk boldogan a biztos trófea tudatában visszahívta őket az udvarba csávó sógor híres galambász volt a családunkban ma csantavéren a galambászok klubja a biliárdosokkal van egyhelyütt
