Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Ferdinandy György: A Szeitz-villa nem eladó
Ferdinandy György • A Szeitz-villa nem eladó 7 Az építész beül, az oktató az indexet magyarázza. A duda fekete gumilabda, ki kell nyúlni utána az ablakon. Sosem tanult meg vezetni az öreg! - Ricsi mosolyog. Gyalog megy tovább, arra, amerre az ösvény. Kinyitja az ól ajtaját, de csak egy vén, szakállas kecskét enged szabadon. Nemsokára felkel a nap. Megmozdul a pára, a kéményből cérnavékony füstszál. A völgyben kiált a kakas. Elment, nem jön vissza ő sem soha többé. Valaki - mondják - megvette a házat. Kifizette, de nem verte le az ajtóról a lakatot. Mindezt Szeitz kisasszony mesélte el az unokahúgomnak, aki beteglátogató. A Babi néni. Tőle tudom, hogy Ricsi visszament a tengerentúlra. Nem tudta tovább nézni, megváltoztatni pedig nem akarta a romokat. A ház ott áll a helyén. Két hársfa lombja takarja, előtte, a tiszafát már megfojtotta a gaz. Néha még most is megáll egy limuzin az udvaron:- Kié? - kérdezik. Vagy: eladó ez a rom?- Nem eladó! - feleli a visszhang. A tulajdonosok... Azután újra csend. A Szeitz-villa magára marad.
