Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Szigeti Lajos Sándor: Isten fűszála

Szigeti Lajos Sándor: Isten fűszála 109 Kibomlik végül minden szövevény. Csak öntudatlan falazunk a gaznak, kik dölyffel hisszük magunkat igaznak. A dallam nem változtat szövegén. De énekelünk mind teli torokkal s edzzük magunkat, borokkal, porokkal, ha kedvünk fanyar, szánk pedig üres. Erényes légy, ki csalódni ügyes. Úgy teli vagyunk apró, maró okkal, mint szúnyoggal a susogó füzes. Orbán Ottó, Kukorelly Endre, Várady Szabolcs, Márton László, Kovács András Fe­renc, Parti Nagy Lajos, Baka István, Gál Sándor, Visky András, Lászlóffy Aladár, Bállá Zsófia, Tandori Dezső, Somlyó György, Csorba Győző, Határ Győző, Utassy József, Kányádi Sándor, Bertók László és Markó Béla voltak azok - a közlés sorrendjében -, akik vállalkoztak a feladatra. Se terünk, se lehetőségünk nincs arra, hogy József Atti­láéval együtt húsz szonettet értelmezzünk, legfeljebb annyit tehetünk, hogy egyrészt megállapítjuk, hogy éppen azok hozták létre az újraolvasó szövegeket, akik eddig is a legtöbbet tették az utóbbi időben a magyar szonett reneszánszának kiteljesítéséért, másrészt megpróbálhatunk rákérdezni a textusok segítségével arra, hogy a vállalt intertextualitás milyen konnotációkkal gazdagítja a József Attila-szonettet, illetve a József Attila-sor hogyan alakítja magához a kilencvenes évek eleji magyar költészet­­történet íródását, megint másként fogalmazva: megnyitható-e a költő szíve abban az értelemben, ahogy Babits sóhajt fel Szonettek című verse végén: „Ki hajdan annyi szívek kulcsa voltál, / Szonett, aranykulcs, zárd el szívemet, / erősen, hogy csak roko­nom nyithassa.” Magáról a József Attila-szövegről tudható, hogy 1936-ban született, a Népsza­vában jelent meg május 19-én, a Légy ostoba és a Leülepszik... kezdetű versekkel al­kotott egy ciklust, a költő nyilván ezt tartotta a legjobbnak, ezért önállósította. Érett, nagy szonett, az „Ember’-ciklus kezdete, része is lett a Nagyon fáj kötetnek. Szabolcsi Miklós szerint lehet úgy olvasni, mint a család belső történetét, a „a jó a jövevény”­­minősítést Bányai László önmagára vonatkoztatva ezt írta: ,,[a vers] futó betekintést nyújt ennek a családnak nem éppen szerencsés, elég gyakran áldatlan viszonyaira is. E szempontból utalhatna Makai Ödönre is és így a Hollán utcai vagy Korong ut­

Next

/
Thumbnails
Contents