Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - Kántor Péter: Versek (Rekviem; Gyerekkor; Tengermély; Fekete gyöngy)
8 Új Dunatáj • 2004. március Soha! Sohase! - szorosan ölel. Mindig! - repül, mint a parittyakő. Megkapaszkodik, lomb közt résre lel - ott lenn az árnyék óriásra nő. TENGERMÉLY Nagy, vörös foltokban zuhog az este, mernék fogadni: tengermély ragyog. Sajkák, halak vagy madarak harapják az arany-buborékot: a Napot. Odafönt, elvarázsolt Holdamon egy csizmatalp. Itt lent: vízi zene. Halkan siklanak rá a szólamok az éjjel bársony-szigeteire. A halmadár piros szeme világok hány méter mélyről kezdjen holnapot? Kék, vörös, sárga, zöld vitorla várja, és roncshajók és buborék-napok. FEKETE GYÖNGY R.M. bori notesza, 1944 Nagy volt Hádés, s Kerberos dolga sok: jöttek, jöttek a jövevények egyre. S elfáradt már, foga se csattogott, az újakat egykedvűen terelte. Ekkor történt, hogy R.M. elesett, és elásták a verseket a földbe. A föld sebe vérzett egy keveset, aztán beforrt a seb, rög tapadt rögre.
