Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - Csábi Domonkos: Hajszálerek
84 Új Dunatáj • 2004. március tájékozódtak a helyiek, mint az említett két újság. Ezekben a lapokban az országos jelentőségű hírek után, melyek ekkoriban főleg a hadszíntér és a külpolitika főbb eseményeiről számoltak be, a megyeszékhely és a megye kisebb-nagyobb hírei töltötték be az újságok oldalait. Ami e szűkebb közösség szempontjából fontosabb lehetett, egy helyi lakos a következő oldalak közléseiből tájékozódhatott afelől, hogy megyei illetve szekszárdi földijei közül kivel mi történt. Ehelyütt adták közre a lapok az újonnan kötött házasságokról, temetésekről, balesetekről, a megyéből elszármazott fontosabb tisztséget elnyerőkről, vagy más kisebb, helyi érdekeltségű eseményekről hírt adó közléseiket. E közlemények megvilágíthatják Babits levelezésében olvasottakat, illetve figyelembe vételükkel finomabbá, pontosabbá tehető a levelezés hátterét adó kapcsolatrendszer. Milyen adatokra bukkanhatunk az említett két szekszádi hetilapot, a Tolnamegyei Közlönyt és a Tolnavármegye és a Közérdeket vizsgálva Babits személyi és családi környezetére utalóan az 1918 őszét-telét (tehát azt az időszakot, amikor a költő fokozottabban nyílik meg a közélet irányában) kiemelve? Babits - amint ez kikövetkeztethető a rendelkezésre álló adatokból - ez év szeptember végétől Budapesten tartózkodott, így az otthoniakkal levélben tartotta a kapcsolatot (pontosabban szólva fordítva állt a dolog: az otthoniak tartották vele a kapcsolatot, hiszen igencsak kevés levelet írt a költő haza). 1918. november 4-én kelt levelében húga, Babits Angyal kereste meg levélben a költőt. Kéri bátyját, hogy írja meg, hogy tölti a mozgalmas napokat, s mi történik Pesten, majd a rövid levélben hirtelen témát váltva így folytatja: „Eddig már biztosan megkaptad szegény Ernő bácsi gyászjelentését. Brigitta néninek mindenesetre részvételj (rokonilag).” Az említett rokon Kiss Ernő (1863-1918) Tolna vármegye tiszti főügyésze volt, aki felesége, Kelemen Brigitta révén állt távoli rokonságban Babitsosai, és október 28-án halt meg. Öt gyermeke közül kettő került a költő közelébe: lánya, Böske volt Babits nagy ifjúkori szerelme, fia, István pedig 1927-ben vette feleségül Babits Angyalt (ekkoriban - 1918 végén - Kiss István első menyasszonya, Pohánka Gizella zavarta Babitsot a közte és vőlegénye között támadt félreétéssel és érzelmi viszállyal). A Tolnavármegye és a Közérdek 1918. október 31-i számában olvasható nekrológ12 szerint „egyenes lelkű, tiszta jellemű” férfiú, ki „alapos készültséggel” bírt, s szerény körülmények közül küzdötte föl magát a vármegyei tiszti főügyészi állásig. 1888-ban Tamásiban kezdte ügyvédi munkáját, melynek eredményessége folytán az egyik legkeresettebb ügyvéd lett Tolna megyében. Hogy a „szerény sors”, amit a lap emleget, pontosan mit jelentett, nem tudható, ám az elhunytat méltató sorokból a magát egyszerű sorból becsületes, kitartó munkával felemelő ember képe rajzolódik ki. (Értelmiségi munka jó magyar hagyomány szerint csak a jogászkodás lehetett.) Mindenesetre halálakor
