Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - Csábi Domonkos: Hajszálerek
80 Űj ÜUNATÁJ • 2004. MÁRCIUS Csábi Domonkos HAJSZÁLEREK - KÍSÉRLET EGY KÖRNYEZET MEGRAJZOLÁSÁRA Azt hittem, nincs rosszabb a háborúnál. Van. (Babits Mihály: Magyar költő kilencszáztizenkilencben) Nem tűnik túlzásnak, ha azt állítjuk, hogy Babits Mihály életére a legnagyobb hatással az 1918-as és 1919-es évek fordulatai voltak. A magyar értelmiség - így Babits is - a háború befejezése mellett egyaránt várta az annak kirobbanásáért felelősnek tartott addigi társadalmi-politikai rendszer megváltoztatását. Tőle szokatlan aktivitást fejtett ki a mindenki által óhajtott béke érdekében 1918 őszén, a polgári forradalmat közvetlenül megelőzően és azt követően irodalmi-közéleti fórumokon. A forradalom nyomán az évvégére ez a megváltozott életvitel és az események menete az új hatalmi erők közelébe viszi Babitsot. Akkoriban úgy tűnt: érdemes bekapcsolódni e kezdeményezésekbe, a tettvágynak lesz terepe és megnyugtató eredménye is; ez az akkori magyar közélet lelkesült és őszintén bevallott eszménye, vágya és sejtése volt. Sorolhatók a tisztségek és fórumok, események és nyilatkozatok, amelyek azt példázzák: a katolikussága ellenére dekadenciával megvádolt költő a forradalomban az ország kormányrúdjához jutó erőkkel mintegy együttérzett. A békét már régóta óhajtó költő és a forradalomban a pacifizmus jelszavával is élő új kormányzó erők együtt haladása odáig vezet, hogy 1919-ben - a korábbi pályától éppen, hogy megváló - Babitsnak közoktatási reformok kidolgozásához kérik a segítségét, valamint kultuszminiszteri bemutatkozásokra és beszédekre hívják el, amelyeken a miniszter mellett ezekről a változásokkal szükségszerűen együttjáró újjászervezésekről, a megváltoztatandó szemléletről beszélt.1 Nem reprezentatív képviselője volt az 1918. október 31. után létrejövő új berendezkedésnek - noha később annak tartották csak lelkes és meglepett csodálója volt annak, hogy - mint Az első pillanatban című cikkében megírta - annyira hihetetlenül békésen és vértelenül zajlott le az óhajtott békét elhozni hivatott változás. A bizakodás abban, hogy az ilyen körülmények között az ország élére kerülők a korábbi hibákat el fogják kerülni, vezette őt a változás hívei közé. 1918. december 16-án kelt levelében Kreboz Ernő magyar-német szakos tanár, aki Fogarason egy tantestületben tanított Babitscsal, arra kéri korábbi kollégáját, hogy legyen segítségére Budapestre történő áthelyeztetésében, amire gyermekei tanitattása miatt lenne szükség. „Neked most nagy befolyásod van és kérlek mozgasd a dolgot”- teszi hozzá. Valóban olyan nagy lett volna a befolyása Babitsnak? Milyen - korábbról örökölt, vagy éppen később szerzett - kapcsolati háló vette körül a költőt,
