Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - Buda Attila: A száraz szöveg öröme - Babits Mihály: Elza pilóta vagy A tökéletes társadalom című regényének hármas kiadásáról
56 Üj Dunatá; • 2004. március szó egyéb megváltoztatása, végső alak fJ betű/betűk/szó/szavak/mondat/mondatok/bekezdés/bekezdések kihagyása, törlése J J betű/betűk/szó/szavak/ mondat/mondatok/bekezdés/bekezdések beszúrása ß ß szövegrész áthelyezése, ahonnan X X szövegrész áthelyezése, ahová A pregenetikus és a genetikus szövegközlés közötti legfontosabb különbség az, hogy míg az első az egyes kiadások közötti szövegeltéréseket tartalmazza a legrészletezőbb pontossággal, addig a második csak azokat az eltéréseket veszi figyelembe, amelyek tartalmi, szövegalakulási jegyeket mutatnak, és nagy valószínűség szerint a szerzőtől származnak. Ami azt jelenti, hogy a genetikus közlés csupán az Ep5- tel záródó változatokat veszi figyelembe, annak hallgatólagos feltételezésével, hogy a nyomtatott közlések és kiadások minden javítása, átalakítása a szerzőtől származik. Végeredménye azonban nem a klasszikus kritikai kiadáshoz hasonló statikus szöveg, mivel az írás, fogalmazás időbeli vonalának lenyomatát próbálja meg rekonstruálni, emiatt eredménye egy dinamikus, képlékeny, az alkotófolyamat több állomását is magába foglaló, kísérleti produktum, amely természetesen magában foglalja az Ep5 teljes textusát is. Ezt körülbelül a jel nélküli szövegrészek adják ki, de figyelembe kell venni, hogy egy korábban törölt szöveget később vissza is lehet állítani, amit viszont csak jelek alkalmazásával lehet érzékeltetni. A genetikus közlés jelei ennek megfelelően strukturális változtatásokat regisztrálnak. Minden jel egy-egy jelpárból áll, amelyek kezdik és lezárják a szerző javító szándékát, amely természetesen az utókor által rontásnak is minősíthető. Bár e szándék az időben mindig előre halad, a javítás tartalmilag lehet egy előző változat későbbi visszaállítása is; ezért a genetikus kiadás nem időbeli, hanem tartalmi variációkat egyesít. Egyes esetekben az egyes jelpárok között azonos vagy más jelpárok is lehetnek, hiszen például egy áthelyezett szövegrészen belül később lehet törölni, betoldani, vagy akár ismételten áthelyezni. A közlés nem veszi figyelembe a helyesírási eltéréseket, csak akkor, ha azoknak a szöveg alakulása szempontjából van funkciójuk. Minden más esetben a jelenleg érvényes helyesírási alakokat használja, ebben eltér mind a klasszikus kritikai, mind a pregenetikus szövegközléstől. Ez természetesen nem vonatkozik Babits Mihály sajátos megoldásaira. Az egyes szavak megváltoztatásán túl az átírás tekintettel van mindhárom, mondat- vagy bekezdésalakító lehetőségre, azaz a kihagyásra, a bővítésre és az áthelyezésre is. A központozás
