Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Műmelléklet: Kovács Zoltán néhány alkotásának fotói

és szokványosnak látszó művelet Katona Józsefnél majd - a XIII. századba visszavetítve! - már-már jelképi erejűvé növi ki magát Bánk bán és Gertrudis nevezetes jelenetében, amikor a nagyúr odaveti: „kenőcsli testét-lelkét”, mire persze a királyné rögtön letagadja: „Gonosz hazug! Ki tette azt?”25 (Nem puszta érdekesség megjegyeznünk, hogy Illyés sokat vitatott átigazításában is helyénvalónak érezte, s szó szerint meghagyta - immár a XX. század embere számára...) Báró Orczy Lőrinc A magyar szépekhez című versében csak úgy engedné meg „szagos vízzel piros orcádat öntözni”, „hogy kedves társodnak házi gazdasága / Szép s jó renddel folyjon”.26

Költő volt-e Sass János?

Mi sem egyszerűbb, mint erre a kérdésre igennel vagy nemmel felelni. Motívumainak jellegzetességei még hosszú évtizedekig foglalkoztatják majd a jövendő poétáit, s ő tagadhatatlanul előttük jár, hiszen minden idézett vonatkozás későbbi az ő szövegénél. Bizonyos persze, hogy kortársai között is lehet hasonló témában és szellemiségben egyaránt, noha ilyen szellemes és ilyen részletes leírást nem ismerünk másoktól.

Essék azonban szó még a költői mívességről. Magyaros verselése sejteti, hogy ezt a formát nemcsak kedvelte, hanem talán egyedüliként ismerte, s aligha kívánta volna idegen, klasszikus ritmusra szabni mondandóját. Néhány kivételtől eltekintve verselése, tagolása szabályos, jó érzékű páros rímei olykor még bravúrosak is. Költői eszközeiben az alliteráció, figura etimologica, hasonlat, parabola, fordított szórend, mesteri tömörítés, párhuzam, halmozás, fokozás arányos gazdaságban mutatja egy népi költő elérhető csúcsait. Humora, gondolatainak tisztasága, jó szándékú játszi kedve nyolc emberöltő múltán is üdén hat. Nem lehet kétségünk afelől, hogy számunkra megmaradt két verse, amelyek közül az egyik csak töredék, igazi egyéniséget rejt. Bizonyosan nem Csokonaihoz fogható zsenit, de kortársai többségének nyikorgó-csikorgó verseményeinél tisztább hangú, nemes lelkületű alkotót. Sejtésünk sincs róla, hogy vajon Petőfi láthatta-e ezeket a költeményeket, vagy csupán a legenda ráeső részével gazdálkodhatott-e? Alighanem a nádtetejű borjádi kúria nagyobb nevezetessége lenne ez ma a verset ihlető kardnál, hiszen a morzsáiban megmaradt életműből is bátran kijelenthetjük: új költőt avathatunk - halála után 225 évvel... Egyetérthetünk a verseket közlő és felfedező dr. Sass István szavaival: „nemcsak kortörténeti szempontból, hanem nyelvezeténél s a kor igényeihez mért műbecsénél fogva is megérdemli, hogy a feledésből kiemeltessék”.27

Jegyzetek

1 Sass János: Öreg embernek ifjúval való tanácskozása. (Közli: Dr. Sass István.) = Tolnamegyei Közlöny. - 9. évf. 17. sz.(1881. ápr. 24.) - 3. p. (A továbbiakban: Sass, i. h.)

2 Idézi Hatvány Lajos: így élt Petőfi. Bp„ 1967. Magvető Kiadó 1. kötet. - 776. p.

3 Illyés Gyula: Petőfi. Bp., 1958. Szépirodalmi Kiadó. - 140. p.

4 Magyar nemzetségi zsebkönyv. Nemes családok. Bp., 1905. Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság. - 334. p.

11