Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Műmelléklet: Kovács Zoltán néhány alkotásának fotói

nyíre ismerve, abban sem lehetünk bizonyosak, hogy a cím kulcsfontosságú szerepet játszik-e majd a novellában. (A híd című nagy intenzitású 1980-as írásban utólag ■* kényszerülünk elgondolkodni, vajon mit is takar ez a cím, hol keressük a hívószót a novellában; a Három címe is gondolkodóba ejt; a Mandragora ígéretes címe pedig egyáltalán nem szerepel a leírt szövegben, így viszont a talányos írás értelmezéseként vagyunk kénytelenek feltételezni.)

A Hair címe viszont nem furcsa, és nem ígér többet, mint amit kapni fogunk: a szöveg egy elemét, motívumát, vezérszólamát. Formailag a címben tételezett zene mozgatja a múltbéli cselekvéssort, de az emlékeket nem ennek a zenének az újrahallgatása vagy valami hasonló kelti - mint várnánk. A cím: az, ami; a novella pedig nem a Hainöl szól. A lányt viszont, akit a fiú egy este szeretett, s most hét év után ismét találkozik vele - a lányt a szöveg egyetlen egybetűs monogrammal „H.”-nak nevezi. A bevezetőben felidézett interjú megsúgta nekünk, hogy a futó kapcsolat alanya Helle Mária volt, de neki a „Helle” a vezetékneve, s csak nem így emlegeti magában a visszaemlékező férfi az egyszervolt lányt a múltjából?; csak nem a vezetéknevén? Az is lehet. Hair, Helle, H., mi több: Hajnóczy Péter! Németh Marcell ír monográfiájában előbb a név válságáról Hajnóczynál, majd az író névmágiájáról. „A biográfia két eleme különösen hangsúlyos itt. Az első a név krízise: Hajnóczyt vér szerinti anyja Ödönnek nevezte el; keresztlevelét Béla Ödön-re hamisították, s az irodalmi tevékenységében a gyűlölt Béla helyett a Péter nevet használta (bár a személyi igazolványában mindvégig a Béla maradt). Családneve is magyarosítás eredménye, ami szükségszerűen fojtja el a magyar jakobinus Hajnóczy eredetmítoszát. Legtöbb írásában a „hős” anonim: fiú, fiatalember, férfi; vagy pedig egyetlen betű - az M - mágiájába rejtőzik el. A név krízisének legelementárisabb megfogalmazása a Ló a keramiton című forgatókönyvben található: »Isten az csak egy keresztnév!«”6 Illetve: „.. .az M-ben a Lowrytól örökölt jelszemlélet uralkodik, mely szerint a dolgok maguk nem érhetők el, csak a jeleikkel találkozunk, s a dolgok maguk is csak jelei valaminek, ami pontosan nem azonosítható. így a beavatkozás a dolgok rendjébe nem történhet máshogy, mint jelek előállításával és hátrahagyásával.”7

Az M című, a kötetnek is címet adó novella betűjele pedig paragramma: magába sűríti a Márai-novellák főhősének név-kezdőbetűjét, azt az M-et, amivé a Márai-név a későbbi novellákban csökkent; az ifjú úszóbajnok, Malom nevét. A nagy alterego: Malcolm Lowry keresztnevének, sőt, Lowry feleségének, Marguerie-nek a neve is ott munkál Ágnes-párhuzamként az „M” kiemelésében. Talán fontos tehát, hogy a lány neve (milyen keresztnevet rövidíthet?) a címhez hasonlóan „H”-val kezdődik. Felidéződik egy emlék, vele egy dallam, egy név, s attól kezdve minden arra rímel... Lehet, túl messzire mentünk a kombinációban.

5