Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Műmelléklet: Kovács Zoltán néhány alkotásának fotói

A Hair című négyoldalas kis novella (a műfaji meghatározás legalábbis kérdéses, pontosításra szorul - a megnyugtató megoldás reménye nélkül) 1980-ban íródott, és a hátrahagyott írások közt látott napvilágot a Mátis Lívia által összeállított és gondozott 1982-es, összegyűjtött munkákat tartalmazó Hajnóczy-kötetben. Biztosan 1980-ban íródott-e (datálta-e novelláját Hajnóczy, vagy a keletkezési időpont csak a szerkesztők kalkulációjának eredménye), s a haláláig még hátralévő egy esztendeje alatt miért nem publikálta, esetleg próbálta-e publikálni az írást a szerző; és miért nem került bele a Jézus menyasszonya novellaválogatásába - nem tudjuk. Ott is megállta volna a helyét.

Helle Mária (akihez a kis írás emlékmagja fűződik) mindenesetre látta a novellát (nevezzük egyelőre így) kéziratban. Mint a Szerdahelyi Zoltán-féle interjúkötetben nyilatkozza, Hajnóczy Péter maga mutatta neki egy alkalommal, büszkén és szere-tettel, egyszersmind fájdalmasan. Helle Mária tördelőszerkesztő volt a hajdani Mozgó Világnál. Magyar-népművelés szakon végzett a pesti egyetemen, de igazából mindig is a könyv- és újságcsinálás érdekelte. Eredeti szakmája szedő volt, és hosszú ideig dolgozott nyomdában. 1972-ben jutott nagy szerencsével egy lipcsei grafikai főiskolára szóló ösztöndíjhoz, s így nagyhírű mesterektől tanulhatta ki a tipográfiát. Diplomamunkája a Kortárs tipográfiai terve volt, amit el is küldött a laphoz, de levele válasz nélkül maradt. Később aztán Veress Miklós főszerkesztő kereste meg, hogy jönne a Mozgó Világhoz, és tervezné meg a lap tipográfiai arculatát. (Veress annakidején a Kortársnál dolgozott.) így lett a Mozgónak - a lapok közt egyik elsőként - szakember a tördelőszerkesztője.1

De Helle Mária a Szerdahelyinek tett interjúban azt nyilatkozta, hogy Hajnóczy Pétert még a Mozgó-korszak előttről ismerte: egy generációhoz tartoztak, s a börtönviselt Krassó György lakásán találkoztak először.2 Hajnóczy és Krassó a börtönből ismerték egymást: a makacsul radikális, ellenzéki Krassó 1963-ban szabadult (1956 óta ült börtönben), de 1964-ben ismét lecsukták; Hajnóczy pedig előzetes letartóztatásban volt ítélethozatalra várva egy vörös zászló letépésének ügyében.

A Hair által megőrzött élmény ebből az időből való. Helle Mária - érthetőmóc - szűkszavúan emlékszik vissza az íróval való futó kapcsolatára, ami nem is tartozna senkire (nem is tartozik), ha nem lenne megörökítve egy pompás novellában (így sem tartozik senkire; a valóság nem - csak a fikció). Hajnóczy, Helle szavaiból ítélve hosszabban tartó viszonyra vágyott, de, mint az asszony elmondja, ő akkoriban szabadon élte az alternatív /fair-generáció mozgalmas, termékeny életét, Hajnóczy félelmes, különc egyénisége pedig nem vonzotta.

Hajnóczy Péter időközben meg is házasodott, néha azonban mégis összefutot tak. Érdekes emléket őriz Helle Mária egy pesti busz-utazásról, ahol a verejtékező elgyötört Hajnóczy az összeázott Márai-kéziratokat mutatja neki, melyekkel írónk úgy tűnik, egyelőre hiába házal.

2