Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Nagy Janka Teodóra - Szabó Géza: Berze Nagy János szekszárdi évei

Nagy-Szabó • Berze Nagy János szekszárdi évei

75

Nagy Janka Teodóra - Szabó Géza:

BERZE NAGY JÁNOS SZEKSZÁRDI ÉVEI

Berze Nagy János (1879-1946) a magyar népmesék egyik legkiválóbb kutatója, tipologizálja 125 éve, 1879. augusztus 23-án született Besenyőtelken. Gyöngyösi középiskolásként kezdte a néprajzi gyűjtést, egyetemistaként pedig Katona Lajos biztatására a magyar népmesék gyűjtésével, elemzésével, tipologizálásával kezdett foglalkozni. Doktorátusa megszerzését követően, 1905-től 1939-es nyugdíjba vonulásáig tanfelügyelőként dolgozott. Állomáshelyei - Lugos, Kolozsvár, Nagyenyed, Csíkszereda, Debrecen, Pancsova, Szekszárd és Pécs - egyben főbb gyűjtési területei is voltak. Az 1919-1924 között Szekszárdon töltött évek különösen jelentősek voltak Berze Nagy életében, mert ekkor értek be kutatásának eredményei, s vált nemzetközileg is elismert folklórkutatóvá.

Berze Nagy János élete úgy alakult, mint a népmesehősöké. Édesanyja gyönyörű, de szegény árva leány volt. Amikor férjével összeházasodtak, „olyan szegények voltak, hogy míg egyik evett, a másik várt a kanálra”. Tizenhárom gyermekük közül János a legkisebbik, a „táltos-fiú” volt, aki „bejárta a fél világot”. Kalandos életet élt, bár ezek a kalandok nem a mai értelemben tekinthetők annak. Iskoláit szülőfalujában, Besenyőtelken, aztán Tiszasülyön, Egerben, majd a középiskolát Gyöngyösön végezte, s 1898- ban a hétfejű sárkány legyőzésével ért fel, hogy érettségi után egyetemen tanulhatott tovább. Doktori fokozatot 1905-ben szerzett, s ugyanezen évben társat is talált a maga számára Losonczy Emma, a Besenyőtelekkel szomszédos hanyikápolnai tanítónő személyében. Mindemellett tanfelügyelői állást kapott, s megtalálta élethivatását: a népmesék, néphagyományok gyűjtését.

Azzal a népmeséi fordulattal azonban, hogy a továbbiakban „boldogan élt, míg meg nem halt”, Berze Nagy János esetében nem élhetünk. Az első világháború éveit Csíkszeredán, Debrecenben és Pancsován élte át, ahol a pancsovai Szerb Nemzeti Tanács képviselői 1918. november 15-én elvették tőle a tanfelügyelőség kulcsait. Mivel Berze Nagy János kétszer is megtagadta a szerb hivatali eskü letételét, 1919. február 19-én megfosztották hivatalától. Sőt, a felügyelete alá tartozó iskolák közel 40.000 koronás pénzvagyonának és kötvényeinek a szerbek elől megbízható ismerősöknél történő elrejtése miatt le is tartóztatták. A börtönből csak március végén szabadult, de számára a fogság sem volt elvesztegetett idő: rabtársaitól meséket gyűjtött.1 A csángó származású sándoregyházi Bogos István cellatársától három mese kivonatát is közölte későbbi munkájában, a Magyar népmesetípusokban2 (Kakaséi, A kíváncsi asszony, A soknevű katona).