Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Kolontári Attila: Illyés Gyula a Szovjetunióban
Kolontári Attila • Illyés Gyula a Szovjetunióban 47 azon a keskeny határmezsgyén mozogtak, ami az illegális, erőszakos eszközöket is alkalmazó politikai harcot a köztörvényes bűnözéstől elválasztja. Illyés láthatóan nem tud mit kezdeni a szituációval, ezért tartózkodik a személyes véleménynyilvánítástól és az általánosítástól. Mindössze annyit jegyez meg, hogy a telep tiszta és rendezett, a napszámosok nem élnek ilyen jó viszonyok között. „A megtalált bárányt itt is dédelgetnék? Vagy csak példa és kísérlet az egész? Így is érdekes.” A munkával történő átnevelés gondolata valóban megtalálható a bolsevik elképzelések között, az 1920-as évek második felére azonban már nem volt több, mint tartalmatlan kifejezés, az Arbeit macht frei szovjet előfutára. Ekkortól a büntetés-végrehajtásban meghatározóvá válik a kényszermunka, 1930-ban létrejön a hírhedt Gulag (Goszudarsztvennoje Upravlenyije Lagerej), a sztálini lágerbirodalom, amelynek belső viszonyairól Alekszandr Szolzsenyicin és Variam Salamov rajzol műveiben autentikus és megdöbbentő képet. Utazása során Illyés végig bizonyos távolságtartással szemléli képországot. Amint ő maga is megvallja, igyekezett tárgyilagosságra törekedni, bemutatni mindazt, amit saját szemével látott, jót és rosszat egyaránt. Mivel neki elsősorban a jót mutatták, sokszor kamaszos konoksággal kereste a rosszat is: mellékutcákban, zsúfolt bérházakban, az emberek tekintetében vagy akár a számára biztosított luxuskörülmények között is. Illyés Gyula az advocatus diaboli szerepét öltötte magára: „Oroszországi tartózkodásom alatt ellenforradalmárként viselkedtem, úton-útfélen számonkértem azt az álmot, amely oly idős, akár az emberiség. Saját ígéreteikkel s jelszavaikkal igyekeztem sarokba szorítani őket, füleltem a választ, a magyarázkodást.” A „provokációtól” sem riad vissza, egy alkalommal azért vonta magára a társaság haragját, mert a Szovjetuniót a másik nagy kollektív rendszerhez, az olasz fasizmushoz hasonlította. (Ezzel a párhuzammal - írta Illyés - a leghiggadtabb kommunistát is ki lehet hozni a sodrából.) Remek utak, zsúfolt üzletek, olcsó vasút, tiszta utcák, példás rend - sorolta Mussolini rendszerének eredményeit egy társaságban. A válasz az volt, hogy azt már mi is csinálhattunk volna, a NÉP végén már közel is álltunk hozzá, de ennek az volt a veszélye, hogy a forradalom gyönyörű kispolgári világba torkollik, ezért le kellett mondanunk a luxusról, a vonalat kellett követnünk. Most megint egy kicsit jobb, de ha megint baj lesz a vonallal, akkor mindent újrakezdünk, az éhezést, a nélkülözést, mindent. Illyést nem elégítik ki a kérdéseire kapott sematikus, „dialektikus” válaszok, az oroszok gépies gondolkodása. Nehezen hiszi, hogy a kulák kizárólag pálinkafőzéssel, uzsorával, kizsákmányolással szerezte vagyonát. Gúnyos fölénnyel utasítja vissza kísérőjének azt az állítását, miszerint az egyház ellen azért kellett ilyen radikálisan fellépni, mert a pópák az ellenforradalom mellé álltak és a templomtoronyból gép
