Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Térey János: Hadrianus redivivus (vers)

Térey János • Vers

13

Kőbányának használta Óbuda,

S a helytartónak nincs többé helye; Árnyéka sincsen, mint a boldogoknak, És fázik, mint akit nem ér a nap;

A túlparti fürdőben fölkeresné Aquincum vajszín forrásházait...

A fellegjáró életben, mikor még Cseréptetők pöttyözték a hegyoldalt,

S a nimfák jóvoltából tiszta víz Csordult a terrakotta alagútba,

Én boldog voltam itt. Füstölt a szentély, A csarnok mérlegelt, zajlott a korzó... Az ajándékba itt hagyott alaprajz Illúzió voltában is nagyon szép;

S a parcellákhoz írás tartozik A mintakönyvből választott sorokkal - Sírversnyi karrier tenyérnyi tájon.

Az eltelt idő teljes tudatában Helyszínelésre indulok, ha ősz jön,

S a pannon föld avarba takarózik.

Azért a lomb alatt, a hó alatt is Megismerem: lankás, baráti ország.

A hűvös lét a forróbbikra épít.

Pacatus, a pannon edénykirály Nem bírja többé a világi versenyt A germán áru dömpingjével, úgyhogy Csődöt jelent. Kemencéi kihűlnek,

S a cégközpontra települ a Gázgyár Mesevárosa, nem szép? Gyárra gyár... A zsalukon kis ablak szív alakban,

Az ablakon túl félholt kertmozi,

És elkísérnek a lehunyt redőnyök Egész a hídig, s ha visszatekintek, Varázskastélynak látszik még a gyár is. Sajátos mikroklíma. Hogy csinálják