Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Térey János: Hadrianus redivivus (vers)

Térey János • Vers

11

„Az első híd a hömpölygő Dunán?... Messzire mentél, jó Apollodoros.

Neved van, hírem elhomályosítod:

Legyél, mint a személyzet, névtelen.

Ezer név helyett mondom a nevem.”

Ezerkilencszáz év... Per pillanat Én úszom a sokadik híd tövében,

S orrromban ott az eukaliptusz-illat; Micsoda élet az üvegfalon túl:

A lüktetés vízoszlop, és a túlzás Mosópor a szökőkutak vizében;

S a szeptember nem csak fogyatkozás...

A kertre vizet ont az öntözőcső,

S a jólfésült pázsit lámpásai,

Mint agyunkban az új eszmék, kigyúlnak.

.. .S hogy én ki voltam ama korai,

Még kristálytiszta életben? Rokon.

Egy elsőosztályú unokaöcs,

Tavaszi kedvvel és ambíciókkal. Nagybátyám haldoklott, s a felesége,

Ki tudja már, milyen megfontolásból, Rám tette voksát... Megkért egy cselédet, Utánozná a császárt, és a fickó - Alakra, hangra kiköpött Trajanus -:

A végső dolgokról rendelkezett...

A gyászra gyűlő közönség előtt Vékonyka, elhaló hangon kinyögte: „Utódom pedig legyen... Hadrianus.”

Ez én vagyok. Mellettem áll az úrnőm,

A szép Pannónia: hosszú ruhás Matróna fátyollal, a jobb kezében A harci lobogó. A feleségünk.

Szeresd, mert Róma kulcsa nála van.