Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Hegedűs Krisztina: Jogi kultúrák a III. évezred küszöbén
68 Új DUNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER kultúra tekintetében, hanem országokon belül6 is jelentős eltérések regisztrálhatók. Érdekességként álljon itt néhány példa. • Norvégia déli részén büntetendő a katonáskodás megtagadása, míg nyugati részén ezt nem büntetik. • Németország7 egyesítése megtörtént, ám az óta is egymás mellett él a két rész politikai kultúrája. A volt keletnémetek a biztonságot, az arany középutat szeretik, a törvény és a rend nagy tisztelői, válsághelyzetek idején az állam felelősségét hangsúlyozzák, ezzel szemben a nyugatnémetek a kockázatok tudomásulvétele mellett az olyan rendszert kedvelik, mely lehetővé teszi az átlagból való kiemelkedést. • Hollandia8 kívülről nézve a jogkövető emberek országának tűnik, ezzel szemben liberalizált a könnyű kábítószerek fogyasztása, nem beszélve az eutanázia szabályozásáról. • A dán jog érvényesülésének grönlandi kutatása is bizonyítékul szolgál a jogi és politikai kultúrák egymás mellett élésére, hiszen ennek a vizsgálatnak az eredménye megállapította, hogy Grönlandon az eszkimó jog szabályait alkalmazzák. Az Európai Unió nemzeti sokrétűsége valamint a közeljövőben megvalósuló újabb csatlakozások kapcsán a mai jogásztársadalmat egyre jobban foglalkoztatja az a kérdés, hogy az Unió jogrendszereinek van-e lehetősége közeledni egymáshoz, mi segíti ezt a mechanizmust elő, vannak-e gátló tényezők? A konvergencia elmélet hívei szerint lehetséges a különböző jogrendszerek közeledése - hiszen erre alapot szolgáltathatnak közös történelmi hagyományok, közös történelmi múlt -, ezzel szemben mások tagadják a közeledés lehetőségeit, sőt Pierre Legrand végkövetkeztetése az, hogy az országonként eltérő jogi és nemzeti kultúra nem teszi lehetővé az uniós országok jogrendszereinek konvergenciáját. (Legrand a szabályok mögötti eltérő kulturális háttérre példát is hoz: az angolok [angol jogcsalád] a felek nevével jelölik a bírósági eseteket, míg a franciák a bíróság nevével és a döntés dátumával. Szerinte az angoloknál ez azt tükrözi, hogy a bíróság csak a felek közvetítőjeként jelenik meg, a franciák esetében viszont az állam hatalmi pozíciójáról van szó.) A jogirodalomban ismeretes egy harmadik nézőpont is, mely szerint a konvergenciaelmélet hívei és ellenzői a jogi kultúrát csak formai oldalról vizsgálják. Szerintük a jogi kultúrát szociológiai oldalról kell megközelíteni, és az identitásra kell hangsúlyt fektetni. Az identitáselmélet képviselőinek véleménye többek között az, hogy sok ország azért nem helyesli a polgári jog harmonizációját - holott erre az EU-nak igénye van -, mivel a polgári jogot a nemzeti jogi kultúra kifejeződésének tartják.
