Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Hegedűs Krisztina: Jogi kultúrák a III. évezred küszöbén
Hegedűs Krisztina • Jogi kultúrák a III. évezred küszöbén 63 a bíróságokon egyre nagyobb az ügyforgalom. 2002-re az előző évekhez képest 41 %kai több ügy került a helyi bíróságok elé, ez 158 007 új polgári beadványt és 118.952 új büntető ügyet jelentett. A magyar törvénykezés megoldatlan problémája az, hogy az ügyek elintézési határideje igen hosszúra tud nyúlni. 2002-ben a megyei bíróságoknál befejezett 4 158 elsőfokú polgári peres ügyből az eljárás időtartama 619 ügynél 6-12 hónap volt, 1-2 év között 481 ügy oldódott meg, míg 257 ügy esetében az eljárás ideje meghaladta a 2 évet. Szerencsére az ítélőtáblák felállításával várhatóan gyorsulni fog az ügyek elintézési ideje, s a perhúzások ellen garanciát jelent az ÓIT tevékenysége, mely a hosszú pertartalmú ügyeket folyamatosan figyelemmel kíséri. A magyar emberek jogtudata is megvilágítja, minősíti jogi kultúránkat. A rendszerváltás természetesen e területen is pozitív változásokat hozott magával. Egy 1997/1998-ban végzett jogtudat-felmérés eredménye szerint 15%-kal nőtt azoknak az aránya - a megelőző 20-25 évhez képest -, akik tisztában voltak azzal a ténnyel, mely szerint „a törvény nem tudása nem mentesít”, sőt a megkérdezettek nagy része ezt helyeselte, amiből a jogtudat minőségének változására következtethetünk. A megkérdezettek 87%-a volt tisztában azzal, hogy a törvényhozás a parlament kompetenciája, ez az arány 20 évvel ezelőtt 45% volt. Ezek a számok azt tükrözik, hogy az emberek a rendszerváltás után érdeklődni kezdtek a közélet, a politika történései iránt, figyelemmel kísérik az Országgyűlés tevékenységét. A téma szempontjából kihagyhatatlan az a jogtudat vizsgálata3, melyet egyetemünk professzora, Dr. Visegrády Antal végzett a Pécsi Tudomány Egyetem 5 fakultásán tanuló hallgatók körében, 1984-ben és 1998-ban. A vizsgálat során feltett kérdések igen széles témakört öleltek fel, az eutanáziától kezdve, a halálbüntetésen át az örökösödési illeték megítéléséig. Ebből következik most néhány érdekesség. A megkérdezettek körében jelentősen megnőtt azoknak a száma - az 1984-ben végzett hasonló vizsgálatának eredményéhez képest - akik a halálbüntetés elutasítása mellett tették le voksukat - tudjuk meg a fejezet olvasása során. Leginkább a bölcsész, valamint a joghallgatók voltak az elutasítás mellett. Az örökösödési illeték kérdésének a jogtudat vizsgálatokban központi szerepe van, így természetesen a szerző által végzett felmérésből sem maradhatott ki. A válaszokból egyértelműen megállapítást nyert, hogy ez a jogintézmény negatív benyomásokat vált ki az emberekből, akik egyrészt elutasítják anyagi megterhelést okozó jellege miatt, mások viszont jogtalan állami bevételnek tartják. Megkérdezettek közül
