Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Gajdó Ágnes: "Mikor születtem, a kezemben kés volt" (Tanulmány)
50 Üj ÜUNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER ezért kételkedett mindvégig tehetségében, elhivatottságában, teste-lelke puszta létjogában ő, ki egyébként annyira öntudatosan követelte és játszotta meg a költő-fejedelem rangját - ezért zsarolt ki minden gyöngédséget, mindenkitől.” A toll - akár a kés - a bűn eszköze is lehet, amennyiben vélt vagy valóságos ellenfeleit, ellenségeit tűzi tollhegyre a költő. Prózai művei közül legismertebb példa erre a Babits ellen írt Az istenek halnak, az emberéi című pamflet, a lírai alkotások közül a Gyömrői Edithez írt versekből válogathatunk: ... aki szeretni gyáva vagy, Majd megöregszel, Ne bántsd, Magány, vagy a „mamaellenes” Kései siratót idézhetjük. Az Azt mondják kése a második sor szövegváltozatából kiindulva tehát a költészetet jelképezheti: „Mikor születtem, a kezemben kés volt - / azt mondják: költemény.” Sárközy Péter úgy véli, hogy az első sorban „visszatér a Nagyon fáj »a kés hegyét / bár anyádnak szegezd, te bátor!« gondolata. A kés maga a költészet”. Egyetérthetünk Sárközyvel, hiszen a költészet, a nyelv éppoly veszedelmes fegyver, akár a kés. A Nagyon fáj idézett sora ebből a szemszögből vizsgálva arra utalhat, hogy a versbeli agresszió büntetés nélkül az anya ellen fordítható, vagyis a tényleges verés elkerülhető. Ha a kés maga a költészet, akkor élét a szavak, nyelét a nyelvtani szabályok alkotják. Értelmezhetjük a vers első szakaszát úgy is, hogy a születéshez a kés - a fájdalmak, a „páros kín” eszköze - kapcsolódik, a „második”, szellemi születéshez, az eszméléshez pedig a toll. A teljes életmű ismeretében mondhatjuk, hogy József Attila gondolatilag-poétikailag igazán nagy verseit az Eszmélet után írta. Minthogy embernek született, a kést fel kellett cserélni a tollal: agresszív érzéseit, ösztöneit versbe vetítette, úgymond szublimálta, ezáltal a költészet az öngyógyítás eszközévé, sebészkéssé vált. „Magadat mindig kitakartad” - írja egyik utolsó versében. Kései költészete valóságos anatómiai tanulmány; bizonyíték arra, hogy a költészet az egyetlen olyan tudomány, amelynek segítségével a beteg képes önmaga orvosa lenni. A költő exhibicionizmusa tetten érhető a Cobden szövetség vitaestjén, ahol a Ha a hold süt... című verse kapcsán belső szekréciós folyamatait fejtegette. „Nem ember szívébe való / nagy kínok késeivel játszom” Az utolsó év, 1937 a késmotívum szempontjából is jelentős. A kései versekben összekapcsolódó motívumháló meghatározó eleme, akár csak a bűn-bűntudat-ártatlanság említett hármassága. Az Istenkép és az apakép közötti szoros kapcsolatból fakad, hogy egyes Isten-versek az apateremtés igényét hordozzák. Ily módon az Isten, az apa alakja mellé az anyahiánnyal, a „világhiánnyal”, az istenkereséssel, istenellenes magatartással is magyarázható bűn-bűntudat motívuma társul.
