Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 3. szám - Lengyel András: József Attila ismeretlen fiatalkori verse

34

ŰJ DUNATÁI • 2004. SZEPTEMBER

tartózkodott Bécsben; tanulmányait akarta folytatni. Ha egy-egy ünnepet családjával kívánt tölteni, így 1925 szilveszterét vagy 1926-ban a születésnapját: egyszerűen felült a budapesti vonatra.” (Somogyi-könyvtári Műhely, 1980. 1-2. sz. 26-27.) Tasi József magyarázatkísérlete, úgy gondolom, helytálló. Sőt, immár, az újonnan előkerült vers keltezésének ismeretében, az is megfogalmazható, hogy József Attila nem szilveszterre, hanem már előbb, a karácsony előtti napokban hazajött, s csak valamikor 1926 elején tért vissza Bécsbe. Ekkor tehát kb. másfél-két hetet itthon töltött. (Erre az élethelyzetre egyébként maga a vers is utal: „lehet, hogy el is utazom” - ami, ha jól értelmezem a szöveget, talán annak kifejezése, hogy ekkori hazalátogatásának nem volt fix menetrendje; előre nem döntötte el, pontosabban mikor utazik vissza. S bár önkéntelenül, de a keltezés is utal Bécsre. A Bpest szó B betűje előtt kivehető egy nem oda tartozó ferde vonal, ami valószínűleg a Wien városnév mindjárt korrigált kezdőbetűjének teljesen el nem tüntetett nyoma. A költő keze még nyilván rájárt a bécsi keltezésre.)

Némi magyarázatot kíván a verset és a listát számunkra megőrző „íráshordozó”: László Pál füzete is. Nagy Csaba adattárából (A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp. 2000. 604.) tudható, hogy László Pál (utóbb: Pablo László) József Attila nemzedéktársa volt: 1904. március 28-án született Temesvárott. A lexikon definíciója szerint: újságíró, író, műfordító. Szóban forgó füzete első önálló műve, „könyve” volt. Nagy Csaba úgy tudja, 1928-ban emigrált, ám ez az 1925-ös füzete arra vall, már ekkor, 1925 körül külföldön élt (tanult?): Bécsben, illetve Párizsban. A füzet nyomtatott ajánlása: ez: Gewidmet Herrn / Karl Krauss, Wien, / dem Meister des / dreifachen Reimes - maga a könyvecske pedig, láttuk, Párizsban lett kinyomtatva. Ha László ekkor Pesten élt volna, ez fölösleges bonyodalom lett volna. Kérdés azonban, e példány József Attila saját példánya volt-e, vagy valamelyik ismerőse-barátja példányába írta bele versét? Úgy gondolom, a füzet saját példánya lehetett (a lista ugyanis afféle pro domo följegyzésnek látszik, önmagát emlékeztette vele); könyvtára egyik darabja. Vélhetőleg Bécsben jutott hozzá.

A fordításokról mindazonáltal nem lehetett túlzottan jó véleménye: a füzetet nem könyvként, hanem kéziratpapírként kezelte.

Maga a vers, úgy gondolom, nem „humoros” (ahogy a katalógus állítja), hanem groteszk-ironikus költői játék. A „klasszicizmusra” és a Babitsra való explicit utalás, illetve a vers erőteljes rímhasználata, az azonban szó nyers (és szándékoltan jelöletlenül hagyott) kettészakítása megítélésem szerint arra vall, hogy a vers Babits költészetének szánt fricska - abból a nézőpontból, amelyre ekkor már egyre inkább a Kassákhoz való közeledés volt a jellemző. (Kevéssel előbb, a Nyugat 1925. évi 18.