Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - András Sándor: A kaland
28 ÚJ DüNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER hozzá a tehetségem, máskor meg azt érzem, ezt ember sohasem értheti meg, nemcsak ez az ember”, mutatott mosolyogva magára, „hanem az ember, mint olyan.” „Nem értem, mi zavar”, mondta Ingrid. „Azt értem, hogy mind a kettő különkülön, de az miért, hogy nem tudod eldönteni, melyik?” „Pedig egyszerű. Zavar, hogy nem tudom, melyik zavarjon, csak érzem a nyugtalanságot, a feszültséget, de nem tudom megnevezni. Ha mondhatnám, én vagyok korlátozott, a dolog megoldódna. De nem mondhatom. Nem tartósan. Önvédelemből? Ezt gyakran kérdezem magamtól, hiszen ez lenne a természetes magyarázat: ki tudja elviselni, hogy korlátozott? Igyekszik másra tolni a hibát, az egész fajtára, a világra. Ugyanakkor esetenként őszintén úgy érzem - az őszinteség nem sokat ér, másra viszont nem támaszkodhatom, legfeljebb egy-egy teóriára, de azt is csak őszintén tehetem, vagy őszintétlenül -, hogy nem én vagyok korlátolt, hanem maga a fajta. Nem tudom, érted-e”, fordult még jobban Ingrid felé, „képtelen vagyok azonosítani magam a fajtámmal, az emberrel, és arra is, ahogy elválasszam magamat tőle. Tehetek én róla, hogy mind a kettő vagyok?” „Ha mind a kettő vagy”, mondta Ingrid, miközben nem értette, miről van szó, „nyilván nem tudod eldönteni, melyik vagy.” „Igen , de akkor miért akarom, miért zavar?” lan maga elé nézett, aztán ki az ablakon. Bánat, hogy belekezdett, nem tudta, milyen kényszernek engedve. Badarság, amit mondtam, gondolta; egyszerű badarság. De mit is akartam mondani. Érezte, azonnal véget kell vetni az egésznek. Ingridre pillantott és elmosolyodott. „Jobb, ha az ebédnél maradok, bár már szinte mindent elmondtam neked. Azzal váltam el Heriberttől, hogy felhív, amikor legközelebb Londonba jön. Ő hamarabb jön ide fel, mint én ide le. Egész megbarátkoztunk.” mélyen lesajnálom azokat, le, egészen az elemi alá, azokat az eszelősen eszes embereket, akik az objektivitást összekeverik a valósággal, az érzékelést azzal, amit egy fényképezőgép vagy más afféle műszer rögzíthet - vajon kinek, ha nem annak, aki az érzékelhetetlent is érzékelni képes, sőt nem is tehet mást, legfeljebb téved, igen, téved, a tévedéstől félnek azok az eszesen-esztelenek, azt akarják tudományosan kikerülni, mintha fizikai esemény lenne egy-egy ember, aki sohasem egy, hiszen egyek szövevényében bog, bogok közt bog egy felmérhetetlen hálón, tévelygő tévelygés, a tévelygés őshelye, mi más lehetne, csak az a fontos, nekem csak az, hogy ne unalmasan tévelyegjen, aki csakis apa révén lehet apátián árva. Nagyon jól értette, hogy Heribert Ingriddel frissíti fel magát, csak azt nem, hogy akkor miért olyan barátságos hozzá. Igaz, kölcsönösen kedvelték egymást. Arra gondolt még ott az ebédlőasztalnál, hogy ha az Ingriddel való együttlét tönkre is ment volna, mert még
