Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Műmelléklet: Aknai Tamás: Hidegindítás (Fejős Miklós képei)
90 Űj Dunatáj • 2004. JÚNIUS a párjaként tételezhető Janó (2004) áttetszőén utalnak a festővásznat helyettesítő gyári neoreneszánsz ágytakaró mintázataival a kettős képekre, amelyek a hagyományos paraszti-polgári enteriőrökban családi mementókként rögzítettek érzelmi és családszerkezeti alappontokat. Itt azonban egy sajátságosán diszfunkcionális ornamentika jellege van mindennek, hiszen csupán háttérként szolgál e felület, magányos, kifejezetten piszkos köznapi munkát végző fiatalemberek - testvérek - bemutatásához. A motoros fűrésszel bajlódó fiú katonazubbonyában, illetve a kolbásztölteléket gyúró másik fiú ebben az összefüggésben társadalmi dokumentum. Munkaábrázolás a megoldás és jelentés leplezetlenül hagyományos gyakorlatát igénybe véve. Az egyidejűleg egymást átható tárgyi- és jelentésregiszterek azonban jellemzően diszharmonikussá hangolják a képeket. Az Első hajó (2003), a Galamb (2003) és 112-es (2004) és a Millennium (2004) leplezetlenül realitásközelben fogant művek. Izgató, intellektuális következményeiben kiszámíthatatlan verseny idéződik fel e munkákban a konkrét anyagi érzékiség, valamint személyes-érzelmi természetű sejtetések lehető legintenzívebb sűrítése érdekében. A „folyómenti” kultúra kézenfekvő élmény anyaga mellett arról a látásgyakorlatról adnak szemlét a képek, amely az „ész szemét” a kamerával kísérli meg felcserélni. Az újdonság azonban valóban az, hogy a jelentésközvetítés mediális módszerei szinte nem is érzékelhetők a felidézhető műtárgyakban. Olyan alkotói stratégiáról beszél munkáiban, amelyekben a mindennapi lét közegének tárgyi és emocionális rétegei egyazon forrásból származnak és egyazon célt valósítanak meg. A magyar művészet történetében és jelenkori folyamataiban feltétlen elismerést követelnek azok a kísérletek, amelyek a lételméleti jelentőségű felismerésekhez közelítés közben nem mondanak le az értéki tapasztalat mibenlétének, ellenőrzésének igényéről. Fejős Miklós 2004 nyarán szerzi meg festőművész-diplomáját, munkái azonban már a bizonyosan kitűzött cél, előre kiszámítható alkotó program jegyében születtek. Képei azt sugallják, hogy a közhelyes és tisztán dekoratív festői jel önfelmorzsolódását (értéktelenedését) el lehet kerülni a „rendszer” összetett voltának megértésén alapuló, magabízó, bátor, a kultúra szellemi építményétől mégsem eltávolodó megváltoztatásával. Képek: 112-es, 2004. 125x185 cm, olaj, farost, Első hajó, 2003., 125x185 cm, olaj farost, Galamb, 2003., 125x185 cm, olaj, farost, Millennium, 2004. 125x185, olaj farost, Hegy, 2000., 95x145 cm, olaj, vászon, Janó, 2004. 93x135 cm, olaj, ágytakaró, Báni fok, 2002., 95x145 cm, olaj, vászon, Hidegindítás, 2003., 93x135 cm, olaj, ágytakaró, Tenger, 1999., 95x145 cm, olaj vászon.
