Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Műmelléklet: Aknai Tamás: Hidegindítás (Fejős Miklós képei)
88 Új Dunatáj • 2004. június Aknai Tamás HIDEGINDÍTÁS Fejős Miklós képei Tényleg nem érdekes, hogy ezeket a sorokat olvasva milyen elégedettség vesz erőt írón és olvasón, amikor egy fiatal művész - hazánkfia - egyik első irodalmi értékelésével, illetve bemutatkozásával szembesül. Sokkal érdekesebb, hogy ez egyáltalán bekövetkezik. Hogy a művekben, - festményekben - a művész kijelentéseiben, adatgyűjtésében, adat csoportosításának és rögzítésénekmódszerében találunk annyi figyelemre méltóan eredeti mozzanatot, amelynek felemlítésével nem maradhatunk önmagunk számára sem adósok. A Szekszárdon született fiatal művész, Fejős Miklós a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán végezte festészeti tanulmányait. Hosszabb tanulmányúton járt Angliában. Mesterei a szakközépiskolában Erdős János, az egyetemen Somody Péter voltak. Képein alig talányos üzeneteket hordozó felületek idézetei, modern városi helyzetek, többnyire titokzatos éjszakai vagy alkonyi körülmények között látható épületek, autók vannak. Személyek köznapi cselekvések közben. Háttérnek a maga teljes anyagi valóságában felhasznált századfordulós ágytakaró koszorús ornamentikái. Roncsolt, már-már mágikus felületek, amelyeken a redukció, oxidáció folyamatai éppúgy megragadhatók, mint a szerkezeti fel- és leépülés fázisai. Ezek a valamennyiünk jelenkori valóságképe számára jól ismert, jellegzetesen elhasznált mintázatok indítják el az emlékképek felidézésének folyamatát. Ebben a folyamatban nagy valószínűséggel csúsznak egymásra a személyes emlékezet-képzelet töredékeit továbbgondoló meditáció és dokumentáció jel és jelentés-síkjai. Fejős Miklós a város éjszakai és felülnézeti képeiben korántsem csak a modernitás szellemi és fizikai kifejeződésének feltételeit láttatja. A művek mai, nagy bizonyossággal esetlegesen szerveződő közönsége, manipulált és passzív életének ürességétől megijedve, egyszersmind ugyanettől érzékennyé téve „foghatja” ezeket az „adásokat”. És mert jelentéstani értelemben festményeivel alig állít különöset, a tárgyi tény és a vizuálisan egyértelmű kép-tárgy azonosításának sincsenek megoldhatatlan nehézségei. Határozott, ha úgy tetszik a férfiasán sallangmentes, stilizációktól irtózó mindennapi élet képi nyelvével közvetíti Fejős Miklós a legtöbb esetben valamely oknál fogva mégsem mindennapi látványokat. Nem áll semmi útjába a felismerésnek, hogy itt a látszólagos, a felidézett vagy előidézett forma nem csupán érzéki természetű
