Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Heilmann József: Irodalom és nemzeti önismeret - Görömbei András könyvéről
82 Űj Dunatáj • 2004. JÚNIUS felelősségérzetről. A következő tanulmány (A magyarságtudomány útkeresései) tárgya a nemzeti identitás kérdését tudományos igénnyel vizsgáló hungarológia. A szerző a magyarságtudomány XX. századi történetét, annak három jól elkülöníthető korszakát jellemzi és legfontosabb feladatait járja körül szakirodalmi hivatkozásokkal gazdagon alátámasztva megállapításait. A jelen feladatairól szólva Görömbei két új kihívásra hívja fel a figyelmet: a globalizáció hatásaira és - Kulcsár Szabó Ernő hungarológia-elmélete alapján - a tudományelméleti változásokból következő, (pl. a hermeneutika) és a legújabb kultúraelméleti kutatások eredményeit is számba vevő új szemlélet kialakításának fontosságára. A tanulmány súlyos és megkérdőjelezhetetlen igazságokat is feltárva korunknak szóló feladatokat is megfogalmaz: „A globalizáció felgyorsulása létkérdéssé tette a magyarság nemzeti önismeretének, önazonosságának, identitásának a megerősítését, hiszen nem egy sorsdöntő kérdésben közösségként kell önmagát meghatároznia, közösségként kell döntenie. A globalizáció fölfokozta a nemzetek és az egyének önazonosság-igényét. Antropológiai és szociológiai tény az, hogy a semmilyenség, a jellegtelenség felismert veszedelmeivel csak akkor tud ép lélekkel szembenézni a személyiség és a közösség egyaránt, ha felerősíti magában a személyiséget és és közösséget megtartó értékeket, ha a globálissá vált világgal szemben legalább a maga szűkebb környezetében kiélheti otthonosságigényét, ha közelvilágának ismerete és szeretete megóvja őt a semmilyenség állapotától, személyiségporlasztó, közösségfelszámoló veszedelmeitől.” Figyelemre méltó a szerző másik megállapítása is, mely a XX. század folyamán a kelet-közép-európai régiókban bekövetkezett erőszakos etnikai homogenizáció következményeire figyelmeztet: „ez bennünket, magyarokat, különösen súlyosan érint, hiszen a körülöttünk élő nemzetek Trianon óta megkétszerezték létszámukat, miközben a kisebbségi magyarság sehol sem éri el az akkori létszámát. Magyarországon belül pedig néhány évtized alatt arányszámait tekintve megsokszorozódott a cigányság létszáma. Mindezekkel a tényekkel és ezek nyelvi, kulturális, közérzeti következményeivel szembesülnie kell a mindig keletkezésben lévő nemzeti identitást vizsgáló magyarságtudománynak is.” A magyarság súlyos trianoni veszteségét, majd a második világháború emberinemzeti próbatételeit követően „az újabb korszakváltás sajnálatosan nem a korábbi, az emberi és nemzeti minőség talaján kimunkált szellemi-erkölcsi értékek alapján következett be - mondja Görömbei -, hanem a nemzetet az internacionalizmus jegyében elnyomó idegen nagyhatalom igényei szerint”. Nyomatékkai hívja fel a figyelmet arra is, hogy a szocializmus nemzetszűkítő politikája kirekesztette a nemzetismeretből a határon kívüli magyarság kérdéskörét, a kisebbségi magyarságét és a nyugati magyarságét egyaránt.
