Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Tüskés Tibor: Naplójegyzetek, esszék Mészöly Miklós műhelyében
Tüskés Tibor • Naplójegyzetek, esszék Mészöly Miklós műhelyében 63 3.3 Az életrajziság, a személyes emlékek számbavétele Mészöly pályáján majd a nyolcvanas-kilencvenes években lesz szépprózai életművében meghatározó motívummá. Ennekegyikkoraijelentkezéseazarövid.vallomásos írás, amelya Jelenkor körkérdésére született az író műhelyében. A szerkesztőség 1963. novemberében azzal a kéréssel fordult a folyóirat Pécsről elszármazott munkatársaihoz, hogy írják meg: milyen személyes emlékek fűzik őket Pécshez és Baranyához? A fölkérést Mészöly Miklós is kézhez kapta, és elküldte válaszát. A Jelenkort ekkor már súlyos ideológiai, irodalompolitikai támadások érték, többek között éppen Mészöly Miklós írásainak közlése miatt. Mészöly válasza olyan volt, hogy a szöveggel kapcsolatban a szerkesztőség tagjaiban különféle aggályok támadtak. A szerkesztőség véleményét a főszerkesztőnek kellett tolmácsolni. Levelemet csaknem teljes terjedelemben idemásolom, pirulás nélkül, de e szöveggel is érzékeltetve egy letűnt korszak irodalmi viszonyait. (1963. dec. 1.) „A jelzések mutatják a problematikus helyeket. A további beszélgetés során aztán az is kiderült, hogy az egész írás közlése is meggondolandó. Bizonyára megérted, hogy mennyire nehéz ezt nekem közölni. Legegyszerűbb talán az lenne, ha egyszerűen lemondanánk az írásról, én azonban szeretném még megmenteni az ügyet. Ez persze azt jelentené, hogy a kérdéseket újból elő kellene venni, s valami újat és egészen mást, a kérdésekhez tapadót írni. Abban a formában és hangvételben, mint a mostani utolsó bekezdés. De hát ennyit közölnünk nem lehetne. Ismétlem, nem szeretném nélkülözni részvételedet, s ezért térek vissza a dologra. Tehát nem ellenkezőjét kérem a mostaninak, hanem mást, közölhetőt, ami nem adna támadási lehetőséget. Kérlek Miklós, ha teheted, ebben a nehéz helyzetben kíséreld meg ezt a megoldást. A válaszok egy részét egyébként is februári számunkban közöljük, s dec. 20-ig tudnánk várni a kéziratra.” Mészöly Miklós szerencsére nem tartotta komformistának, megalkuvónak vagy inkorrektnek a Jelenkor szerkesztőségének a véleményét és kérését. Ezekben a napokban az Aczél Györgyhöz raportra rendelt szerkesztőség tagjai már túlélték a fejmosást, amit a minisztériumban az MSZMP Központi Bizottsága tagjától kaptak, és az író megértette egy újabb levélben megfogalmazott kérésemet (1963. dec. 17.): „ismételten kérem, hogy azzal válaszolj a dologra, hogy írj 3-4 flekket a körkérdésre - amit közölhetünk. Csak erre van lehetőség, de erre van lehetőség. Kár lenne elmulasztani.” Az író méltányolta a kérést, elkészítette a körkérdésre adott válaszának újabb válaszának újabb változatát (1963. dec. 24.): „remélem még időben odaér. S remélem, nincs benne semmi patron... Ha mégis úgy találod, hogy van, húzzál. Vagy a
