Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Tüskés Tibor: Naplójegyzetek, esszék Mészöly Miklós műhelyében
58 Űj Dunatáj • 2004. JÚNIUS semmi ideológiai következetesség nincs a Természetben. De ugyan kitől tanulja? Hm? Meditációs téma.” 2.3 A naplójegyzetek és az író szépirodalmi művei között szoros a kapcsolat, az „áthallás”. A naplójegyzetek gyakran előképei, forrásai, ötletadói, nyersanyagszállítói a későbbi szépírói műveknek. Mészöly naplójegyzeteiből egyaránt átjárás nyílik prózai, drámai művei és prózaversei felé. A Jelenkorban 1962-ben közölt naplójegyzetek között három bekezdésnyi följegyzést olvashatunk Ószer Szamosfalván, 1959 címmel. Ez így kezdődik: „Vad tülekedés, görcsös gyurmolódás az autóbuszállomáson, a beszállásnál.” Aztán eltelik egy évtized, és 1970-ban megjelenik Mészöly Miklós Pontos történetek, útközben című regénye. Ebben egy pesti asszony szemszögéből láttatja egy erdélyi utazás élményeit. Az utazás első állomása Kolozsvár, az asszony innét látogat ki a városszéli, balkáni hangulatú szabadtéri vásárba. Ez a regényben mintegy tíz oldalnyi részlet. A leírás első mondata: „A mészárszék elől indul a 12-es busz. A szokástól eltérően nincs lökdösődés, kiáltozás, veszekedés. Még csak most kezdődik a hőség...” Hogy a naplójegyzetek és az 1964-ben elkezdett prózaversek között milyen kapcsolat van, arra maga az író hívja föl a figyelmünket egyik levelében (1964. jún. 26.): „Új műfajban is végezgetek felderítő utakat: prózaverseket írok (a naplójegyzetek után talán nem váratlanul - az az anyag filtrálódik bennük; persze tovább fejlesztve...)” A levélben megfogalmazott gondolatot példával igazolhatjuk. A Jelenkorban olvasható naplójegyzetek között találjuk ezt a kétsoros följegyzést: „Milyen vigasztaló: a fák számlálatlanok! - Egy álló délelőtt görcsösen újra és újra ezt a transzparenst látom magam előtt: MAINAPIPARANCS.” Mészöly Miklós prózaversei Esti térkép címmel 1981-ben jelennek meg. A kötet második darabja a Riport. A prózavers első öt sorát idézzük. A harmadik sorban még a sajátos tipográfiai kiemelést is megőrizte az író: „Gyilkos napsütés, körút // A tér fölött fekete transzparens: / MAINAPIPARANCS // Csak egy úttestre gurult narancs világít / a tölcsér-zsivajban...” 3. Míg a naplójegyzetek - bár egy koherens világképet megfogalmazó szövegek - valójában vázlatok, fragmentumok, töredékek, és jelentésüket az életmű egészében, a szépirodalmi művekkel kölcsönhatásban nyerik el, addig tanulmányok, (esszék) önmagukban is érvényes, teljes, zárt gondolati építmények, teoretikus munkák. Eredetüket, létrejöttük körülményeit tekintve lehetnek önkommentárok, Mészöly valamely szépirodalmi művéhez kapcsolódó írások, vagy más művészek, (írók, képzőművészek, filmrendezők) alkotásainak értelmezései, elemzései, vagy önéletrajzi vallomások, vagy egy-egy elméleti-esztétikai, netán közéleti-politikai kérdés kifejtései. Levelezésünkben mind a négy „típusra” találni példát.
