Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám - Marafkó László: Búcsúregény (részlet)

48

Új Dunatáj • 2004. június

Marafkó László

BÚCSÚREGÉNY

(Részlet)

Másnap ebédnél Tünde odatelepedett az asztalához.- Ne mondja, hogy nem, mert akkor is leülök.

H. elnézte a smink nélküli szép arcot, amelyen fiús hetykeség villogott.- Azt hiszem, maga tulajdonképpen egy kispolgár. Kedves kispolgár. Fő a biztonság.- Pedig mindig Buddha szerettem volna lenni. Avagy: „S tedd rá éltedet...”- De nem tette rá.- Mire is tettem? - és H. valóban elszontyolodott. - Hát meg akartam írni A magyar gondolati költészet mint a filozófia pótléka... Van belőle vagy kétszáz gépelt oldal. Egy részlete megjelent az Irodalomtörténeti Szemlében.- Filoszönáltatás - és Tünde kezében tartva a csirkecombot, felhúzott ajakkal harapdálta a húsfoszlányokat.- Tényleg az. Senkit nem érdekel, a magyar szakos kollégákat sem. Egyik-másik legfeljebb irigykedik. A szerkesztőség belső munkatársain kívül senki sem olvasta. Igen, plusz egy fő. Én, korrektúrában. Majd adok neked egy különnyomatot.- Neked?- Ideje volna, nem?- Nem. Elég későn jut eszébe. Meg így izgalmasabb.

Tünde a tányérjába bámult, villával beletúrt a burgonyába, s félretolta az ételt.- Az ebédek hovatovább filozófiai traktátusokká válnak...- Tény, hogy unalmasak - mondta Tünde, aztán felállt, s azzal a magabiztos, ruganyos járással, ami nemrég még az őrületbe kergette H.-t, elindult tálcájával a mosogató felé.

A folyosón H. mellé ért az igazgató, s annyit mondott:- Kérlek, nézz be egy percre, ha ráérsz.

H. bement. A műbőr garnitúrát még az előző igazgató szerezte be, negyedóra után az ülés módfelett kellemetlenné vált benne, mert izzasztóan odatapadt a bőrhöz. A direktor a dohányzóasztal mellé intette H.-t.- Amit mondandó vagyok - a veretes stílus felszökkentette H. indulatát -, módfelett kínos, de nem tehetem, hogy mintegy barátilag, s ezt most komolyan gondolom, szóval minden korábbi nézetkülönbséget elfeledve, felhívjam figyelmedet