Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Haraszti Ágnes: Vers (Egy apa kenyere)
42 Új Dunatáj • 2004. június átfut mosott képem a szobán most már csak egy mondat van hátra: teremtsen az teremthetetlent aki tudja hiába várja beletörött morajlásodból gyerekeink mintát így vesznek kenyered égett héját falva az ebéddel együtt megesznek ÉGI BAKELIT nyers vagyok mint a legtöbb körteszerű gyümölcsök ilyenkor minek tudni kinek a mije szörcsög odvad így ha elkészül üst alján vörös szafttal fogadod a vak szárnyast maga meg milyen angyal ágyát megvetem milyen ágy ez itt kérem haha vágott ujjbegyből szivár ványadt kék babaruha nekem adja mi onnan mit ketten megmártva bennem cseppje ha megáll lesz e aki kivájja karamellhús minek rá hogy legyen mindig hasznos összeken kétszáz testet míg száz szívsarkot felmos úszik álhal szív alatt álhalál zuhan állam áll tűben álla szúrja széjjel száz méter lábam
