Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Kelevéz Ágnes - Pienták Attila: "Rendes Becsületes Munka" - beszélgetés Rába Györggyel
Beszélgetés Rába Györggyel 15 tanúságtételeit, ezek ettől teljesen eltérnek. Miért, te azt gondolod, hogy Dózsa György nem volt radikális? - és még mondott az elmúlt századokból egy pár nevet. Mondom, Pista, azt gondolom. Ismétlem, ez egy zárt eszmerendszer, ez eleve ki van zárva. De hát majd meglátjuk, hogy te milyen szövegeket közölsz, nem hiszem, hogy ezek különösebben érdekesek lesznek. Majd én megmutatom! Most fölgöngyölítem Babitsot - mondta -, és utána majd Tóth Árpádot göngyölítem föl. Kérlek szépen. Megkezdődtek a szövegközlések, és az első szövegközlés, nem tudom, hogy a Jelenkoré volt-e vagy az Új írásé, de mindenesetre, amelyik először megjelent. Ezután ismét fölhívott engem, hogy na ugye. Mondom, Pista, itt egy csomó olyan verskéziratról, illetve posztumusz közlésről van szó, amelyet én jelentős részben most látok először, de úgy nézem, hogy te rosszul olvasod, és ebből nem következik az, amit te megállapítasz. Azt mondta: bizonyítsd be. Akkor már annyira magas hőfokra hágott a dialógusunk, hogy elfelejtettem, és egész idő alatt elfelejtettem Sík Csabának azt a kérését, hogy én egy szót se szóljak, amíg ez könyv alakban meg nem jelenik. Elfelejtettem, és nemcsak abban a percben, hanem tartósan nem volt a tudatomban. Gál István fölszólított, hogy bizonyítsam be. Mondom, kérlek szépen, ha te ragaszkodói hozzá, megnézem, és majd bebizonyítom. Ő majd azt szeretné látni. Elindultam, hogy megnézzem a kéziratokat. Kiderült, hogy a kéziratoknak egy része nem a Széchényi Könyvtár kézirattárából való, hanem az Akadémia kézirattárából. Akkor elmentem az Akadémia kézirattárába, és kértem a Szabó Lőrinc fólióknak a kiadását, mert abban voltak a Babits-versek kéziratai. Erre közölte az ügyeletes könyvtáros, hogy nem adhatja oda. Mondom, hogyhogy nem adhatja oda? Hát ugye ezek régi papírok, és ezek mállékonyak, és nem adhatja ezért oda. Mondtam, kérem szépen, én két nappal ezelőtt jártam a Széchényi Könyvtárban, ugyanebből az időszakból való papírokon olvashatók Babitsnak a versei, nekem minden további nélkül kiadták olvasásra. Azt mondja az illető, az az igazság, hogy önnek nem adhatjuk ki, mert a kézirattár vezetője ezt letiltotta, önnek nem adhatjuk ki. Mondom, kérem szépen, hát beszélek vele. Azt mondta, most éppen nincsen itt, legfeljebb a helyettese. Mondom, jó, ki a helyettese - tudtam, hogy ki a kézirattár vezetője, most nem akarom a nevet kimondani -, ki a helyettese? Ezt a nevet kimondhatom: Csanak Dóra. Bementem Csanak Dórához, és előadtam, hogy miről van szó. Erre Csanak Dóra azt mondta, hogy sajnos a főnököm utasítást adott Gál István kérésére, önnek ne legyenek kiadhatók ezek a kéziratok. Ezzel szemben azt a kollegiális gesztust megtehetem, hogy az ön költségére filmre vétetem, és a filmet odaadom. Az utasításnak ilyen része, ilyen vonatkozása nincsen, úgyhogy ezt megtehetem. Na most ezek után a költségemre - ami nem volt kicsi összeg akkor -, egy filmet készíttettem, és annak alapján megnéztem a kéziratokat. A
