Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám - Komma Olivér: Anya, négy gyerek és az anyaotthon

Műmelléklet

a dolgok. A jó képhez szerencse is kell, de a lényeg, hogy ott kell lenni. Ha nem mész oda, nem lesz semmi. Ehhez meg idő kell. Reggel be kell ülni a kocsiba és el kell indulni. Sok év alatt sok-sok téma összejön. Sok ezer kép a végeredmény. Ezeknek csak egy kis része lesz időtálló, amelyre a fotós büszke, amelyért érdemes volt megtenni azt a sok száz, sok ezer kilométert.

Az újságon kívül persze akad más is. Néha kiállításokra, pályázatokra küldünk képet, van hogy díjat kapunk érte, van hogy nem. Ez azonban nem fontos. A lényeg, amikor az ember reggel fél hétkor kinyitja az aznapi újságot, amelyben azok a képek is benne vannak, melyeket az előző napokban készített. Sokszor csalódik valami miatt, de többnyire örül saját és kollégái munkájának. Többet szeretne. Több helyet egy képnek, kevesebb pöffeszkedő idétlen reklámot. Egy újságoldal akkor mutat, ha van rajta három-négy megfelelő méretű fotó. Ha ez nincs így, akkor nem mutat sehogy sem. Egy újságoldalnak első látásra jónak kell lenni, anélkül, hogy foglalkoznánk a tartalommal. Legalább is egy nyomdász, aki fotós lett, az így néz újságot.

A mellékelt képek negyven évvel ezelőtt készültek Gyulajon, a faluban, a cigánytelepen, az iskolában és Dombóvárott. Szegénység mindenütt, de azért a lényeg, hogy jártak az iskolába, tanultak, lett belőlük valaki, hogy mi, hát ehhez el kellene menni pár napra Gyulajra és megnézni mi történt ezzel a ma már ötven éves korosztállyal mi lett belőlük, mire vitték? Ebből aztán lehetne egy kolumnás (egész oldalas) riport, mely látványos és olvasmányos lehetne, a megye bármely településén élő újságolvasó számára és sokkal több haszonnal járna mindenki részére, mint amikor egy hír szól arról, hogy egy kis falu képviselőtestülete soros ülését tartotta és ahol éppenséggel nem történt semmi sem azon kívül, hogy összeültek...