Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Komma Olivér: Anya, négy gyerek és az anyaotthon
86 Út Dunatát • 2003 március ismerkedni. Említést tett arról, hogy akadnak alkalmi udvarlói, és még neki sem lenne ellenére összeismerkedni velük, de nem tudja, hogyan és mikor, nem tudja kire bízni a gyermekeit, és ha el is tudna menni, akkor is csak késő este teheti meg, amit pedig az otthon nem néz jó szemmel. A házi teendők elvégzése után igyekszik a gyerekeket összeszedni, hogy felkészüljenek az estére. Este 7 óra A gyerekek készülődnek a lefekvéshez, mivel nyolc óra után az otthonban már villanyoltás van. Ez nem egyszerűen gyermeknevelési módszer, hanem az intézmény szabályzatában foglaltatott előírás. Azért pont nyolc órakor, mert akkor kezd neki az aktuális személy az épület takarításának. Most Henin van a sor, neki kell kitakarítania az összes emeletet, a raktárhelyiségeket és a dühöngőnek nevezett tanuló-játszó szobát. A takarítás egy-két órát vesz igénybe, ami este igen megterhelő, főleg az egész napos rohangálás után. Többször is előfordult, hogy nyolc óra után telefonáltam az otthonba, hogy Heni hogyléte felől érdeklődjek, de aligjött ki hanga torkán, mert annyira el volt fáradva. (Mondanom sem kell, hogy kilenc óra után telefont sem kaphatnak.) A munka ellenőrzéssel ér véget, melyet az anyák közül az otthon vezetősége által kinevezett személy végez, és ha neki megfelel a munka, akkor le lehet tenni az eszközöket. Heni esete egy kicsit eltér a többiekétől, mert őt valamelyik gondozó ellenőrzi. Ez nem Heni személye ellen szól, csak a hierarchikus munkarendben Heni fölött már csak egy gondozó törhet pálcát takarítás ürügyén. Gondolom kitalálható, hogy éppen Heni az, akit a vezetőség az ellenőr szerepével felruházott. Ő ezt a feladatkört több okból sem kedveli. Az első, hogy addig nem mehet lefeküdni, amíg a takarítást be nem fejezték, másodszor, ha valami hibát fedez fel, akkor neki kell kijavítania, és ez is időt vesz el pihenéséből. A gyerekek nem szívesen vonulnak vissza a szobájukba, mert ott nincs se tévé, se más olyan eszköz, mellyel le tudnák foglalni magukat hosszabb ideig. Jellemző az otthon szigorára, hogy üvegezett ajtókon kiszűrődő fény láttán az otthon munkatársai felszólítják a bennlévőket a lámpa leoltására. Kicsit úgy érezheti magát az ember, mintha valami fegyintézetben lenne. Ahhoz, hogy valaki kimaradjon estére, engedélyt kell kérnie vagy a vezetőtől, vagy annak helyettesétől. Természetesen, ekkor be kell számolnia, hogy hova megy és mikor szándékozik visszatérni. Talán egy kicsit túlszabályozott a rend-
