Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Bornemissza Iván: Billegők
72 Út Dunatát ■ 2003 március — Tizenhárom. Most már 31 éves lenne. — Nem is házasodtál újra? — De, összeálltam egy nővel, van egy másik gyerekem, most 14 éves. Az is olyan vékony, mint én. Most megvagyok. Anyámmal azért tartom a kapcsolatot. Bement a szociális otthonba. Telefonon tartjuk a kapcsolatot. Azért a kis nyugdíjamból mindig küldtem. Ahogy meglett a pénzem, mindjárt küldtem neki tízezret. Most megjött az augusztusim, abból is küldtem tízet. — Édesapáddal? — A szösz bánja, de régen láttam. Mikor elváltak. Pici voltam, három éves. —Jóban voltatok? — Nem, én édesapámat háromszor láttam életemben. Még ha igaz is lenne a felépített 7000 szociális bérlakásról szóló hír, az is kevés lenne. Évente a teljes lakásállomány 1%-át, negyvenezer lakást kéne felújítani vagy felépíteni ahhoz, hogy megbirkózzunk a magyar lakásállomány amortizációjával. Az efölötti szám jelentené a tényleges gyarapodást. Évente néhány ezer lakás épül, döntő többségében azonban magánerőből és saját célra. Sem az államnak, sem az önkormányzatoknak nincs rá pénze, hogy felújítsák és utána dotálják a roskadozó önkormányzati lakásállományt - már.ami a kiárusítás után megmaradt. Mára a lakások 94 °/o-a magánkézben van, ami nem lenne baj, ha ezek fel lennének szabadítva, illetve ha számosabbak lennének. Hiszen ma sokan csak befektetés gyanánt vásárolnak lakást. (A lakás akkor is megmarad, ha gazdasági válság vagy háború súlyt.) Ha pedig nincs olyan mennyiségű albérlet, hogy leszoruljanak az árak, következésképpen adott esetben fél vagy teljes havi fizetésbe kerül egy albérlet, akkor hiába próbálják „kiléptetni” a szakemberek a hajléktalanokat. Viszszalöki őket a lakáspiac. — Lesz feleség is, úgy gondolod? — Lesz, találok én. Csak úgy vagyok vele, hogy míg egy megfelelő kis fészek nincs, egy alap, ahol az ember valamit el tud kezdeni, nem. Csak úgy a fellegekbe nem szabad. Annak sem jó a helyzete, a másik félnek, nekem se jó, akkor abból csináljunk egyet? Vagy annak is tegyem tönkre az életét? Vagy az enyémet még jobban? Tehát amíg nem tudok gondoskodni egy nőről úgy, ahogy kell, addig nem látom értelmét annak, hogy vadásszak. Nincs értelme. — Egyébként le vagy százalékaivá? — Le. — Mennyit kapsz? — Hát ötven százalék, tizenhétezer-egyszázötven forintot.
