Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Szabó Emese: A Fillér utca lakói
Szabó Emese • A Fillér utca lakói 45 Kőműves Bertalan lakatos volt ugyan (negyven évig dolgozott egy helyen), de parasztcsaládból származott, a föld volt a mindene. Volt egy kis telke, ahol szőlőt termesztett, így mindig volt egy kis bora, egy kis pálinkája is. Amit megtermelt, néha elég volt neki egész évre. Nem mondom, hogy nem ivott rendszeresen, de valahogy nem lehetett azt mondani rá, ez egy alkoholista. Volt, hogy sokat ivott, de amikor elfogyott és nem volt többre pénz, belenyugodott. Italra soha nem kért kölcsön, de amíg volt mit inni, addig ivott is. Rokonai, barátai körében ettől ő nem lett kevesebb. Bárki, aki ismerte, meg tudta volna magyarázni, miért is iszik Kőműves Bertalan. Negyven évi munka után, 1997-ben pontosan annyi nyugdíjat kapott, mint amennyi az akkori minimálbér volt, vagyis tizenhétezer négyszáz forintot. A felesége se keresett sokkal többet mint jegyszedő, így hát nagyon meg kellett gondolni, mire is adnak ki pénzt. Az autóval járó sok kiadás miatt el kellett adniuk a Trabantot, pedig azzal hordták a telekre a vizet. Nem baj, majd hordjuk talicskával, - mondogatták - csak ettől ne legyen rosszabb. Úgy ragaszkodtak a telekhez, mint egymáshoz. Amikor jött az a vállalkozó, hogy bevezeti az áramot a telekre, Kőműves Bertalan elment napszámba dolgozni, hogy ki tudják fizetni az ötvenezer forintot a munkáért. Mindent elvállalt. Kaszált, gazt irtott, építkezésen segédmunkás volt, oszlopot ásott, krumplit szedett, mindent megcsinált, ami jött. Munkáját mindenhol megbecsülték, nem ímmel-ámmal dolgozott, mint sok napszámos. Nehezen jött össze a pénz, egy napi munkáért csak hét-nyolcszáz forintot kapott, ennivalót is magának kellett vinni, azon se tudtak spórolni. Volt úgy, hogy hiába hívták, nem tudott menni, mert fájt a szíve. Szívritmuszavara volt, de nem törődött vele, nem volt hajlandó orvoshoz menni. Hiába unszolták a rokonok, a felesége, ő csökönyösen ragaszkodott a nemhez. Amikor rosszul érezte magát, feküdt pár napot, aztán megint folytatta, ahol abbahagyta. Szegény volt, a „fedélen” kívül'nem volt jóformán semmije, de néha boldognak érezte magát, mert szerették. Szerette a felesége, a barátai, a kutyája... A baj akkor kezdődött, amikor lett egy csomó pénze. Egész életében soha nem volt, de most lett. Örökölt. Volt nagy öröm, dínomdánom három nap, három éjjel, ahogy a mesében. Aztán jött a költözködés, mert ha már így esett, minek lakjanak a szoba-konyhában, mikor futja nagyobbra. Olyanra, amiben van fürdőszoba, meg külön háló. Vettek rendes porszívót, (eddig csak oroszra futotta) automata mosógépet, kenyérpirítót, mikrohullámú
