Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 4. szám - Tóth Máté: Gino Sirola magyar antológiái a Babits levelezés tükrében
életizzás fejeződik ki. Babits Fogarason Swinburne és Nietzsche hatására „a görög tragédia gyönyörűségéig akarta” emelni poézisét. A költő görögség ihlette versein ennélfogva felismerhetők a nietzschei tipológia kettős jegyei, bár a versekben nem azonos arányban fordulnak elő. Rába György is kiemeli monográfiájában, hogy „Babitsnak csak két apollói verse van, a Hegeso sírja és a Klasszikus álmok, a többi mind a dionüszoszi szenvedélynek: valamely tragikus küzdelemnek utójátéká’.2 Első „démoni” versei A Danaidák, a Két nővér és A sorshoz. A dionüszoszi (és kisebb mértékben az apollói) elv ihlető hatása jellemzi azon görög szemléletű, álarcos verseit is, amelyekben a választott versszerepen átütnek a személyes dráma indulatai. Ilyen versek a 7hamyris öntépő vallomása, amely a dithürambosz, a Dionüszoszt ünneplő énekműfaj megnyilvánulása. A trójai partra elsőnek lépő, hős Protesialosról szóló szonett, amelynek szimmetrikus középpontjában ott olvasható a tárgyiasított szövegkörnyezetben nyíltan megszólaló nietzschés vallomás: Mint egy isten / vágynék én is vészes parton első lépve halni meg. Álarcos verse a Homérosz is, melynek poétikai jelentőségét az adja, hogy benne az apollói harmóniaélmény fogalmazódik meg. A versben egymásnak feszül a klasszikus hagyomány, a homéroszi világ maradandó értékei és a modern világ szenzációt keltő technikai csodáinak feszítő ellentéte. (Louis Blériot francia mérnök szenzációs vállalkozásának, a La Manche átrepülésének híre a napilapok közvetítésével Fogarasra is eljutott.) A zárt szonettformát belülről feszítő konfliktust már a cím (Homérosz) és az alcím (XX. század) ellentéte is megelőlegezi, s a küzdelem végkimenetelét a szonett belső arányai is sugallják. A négysorosok idézik meg a patriarkális idill világát és a tercinák elevenítik meg negatív végkicsengéssel a modern kor vakmerőségét. Babits apollói görögségélményének szép példája ez a mű, hisz a költő inkább érez rokonságot a „régi révekéből érkező agg vitorlájú aranyhajóval, mint a „leget hadarva gúnyoló” újjal. Görögös verseiben azonban „a régi eszmények egy modern ember izgalmaival itatódnak át”.3 A harmónián áttetsző küzdelmes, titáni heroizmus azt sejteti, hogy a költő „görögség”-versei valójában belső vívódásról, a lélek drámájáról szólnak. (A költői útkeresést fogarasi magányában a költészetét korábban ért támadások is motiválják és sürgetik. Az őt ért kritikára felelnek az Arany Jánoshoz és a Szonettek című művek.) Vívódó lélekállapotról, költői-emberi útkeresésről tanúskodik a Héphaisztosz című szonett is, melynek címadó alakja először a Homéroszban bukkan fel „mellékszereplőként” (Ó könyv, melybe ezrek álma révedt! / Dús serleg, melyet Héphaisztosz gyártott), hogy aztán egy egész költeményben központi motívummá váljon, és egy önálló költői szerep fontosságára emelkedjék.4 A Héphaisztosz című alkotás szonett, mint a Herceg... kötetnek több más verse. Két négysoros és két háromsoros egységének minden sora 11 szótagos, rímképlete: abab abab cdc dee. Babits tehát egy tradicionálisan kötött, zárt versformát használ fel a görög isten szomorú sorsának és bravúros mesteri tudásának bemutatására, illetve 4
