Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 4. szám - Tóth Máté: Gino Sirola magyar antológiái a Babits levelezés tükrében
60 Új ÜUNATÁJ • 2003. DECEMBER irodalmunknak.”3 Sirola Fiúméban magyar gimnáziumba járt, innen származhat kiváló magyar nyelvtudása, amit a Babitscsal való levelezése során csupán egyszer csillogtat meg.4 A levelezésben több utalás is történik arra, hogy két évet töltött Magyarországon, de sajnos ennek ideje, további források hiányában, nem tisztázott.5 Sirola első fordításkötete 1928-ban látott napvilágot a trieszti Parnaso kiadóvállalatnál, Accordi Magiari címmel. A modern magyar líra első olasz nyelvű antológiája huszonnyolc magyar költő verseiből nyolcvanegy fordítást tartalmazott. Hasonlóan a Babits közreműködésével megalkotott második antológiához, ez is már jóval a megjelenés előtt elkészült. Ezt jelzi, hogy Schöpflin Aladár bevezetője6 1925. szeptemberi keltezésű. A kötetnek kedvező visszhangja volt. Magyarországon a Nyugat folyóiratban méltatta Antonio Widmar, a Piccolo della Sera című lap pedig, amint azt Sirola is büszkén újságolta Babitsnak, a kor egyik legkiválóbb kritikusának Silvio Benco-nak a cikkét közölte a fordításokról. Antonio Widmar7, aki 1924 és 1945 között volt a budapesti olasz nagykövetség sajtóattaséja, s így egyaránt elkötelezettje mind a magyar, mind az olasz kultúrának, elsősorban a két nép kulturális kapcsolatainak erősítését üdvözölte a kötet megjelenésében. „Nekem úgy tetszik - írja - hogy az olasz nyelv kötelező tanításának a magyar középiskolákba való bevezetése után ezt kell az első komoly lépésnek tekinteni az olasz-magyar kulturális kapcsolat gyakorlati megvalósításában. S ítéletünk szerint döntő lépésről van itt szó, melynek a modern magyar líra szempontjából is megvan a maga súlya és főleg meglesznek üdvös következmé• ”8 nyei. Ilyen előzmények után kereste fel levélben Babits Sirolát. Sajnos a levél nem áll rendelkezésünkre, és tartalmára vonatkozóan sem igen tudunk biztosat következtetni. Valószínűnek tűnik, hogy Babits lelkesedésének adott hangot, ugyanis Sirola a következő levelet intézte hozzá: Fiume, 23 luglio 1928 Illustre Signore, permetta che io La ringrazi per il dono gradito della sua veramente gentile lettera. Dono gradito, ehe mi sprona a continuare nellopera mia di rendere nella lingua di Dante, non indegnamente, almeno tale é la mia speranza, la poesia magiara moderna, cos! profonda nella sua umanitá e mestizia e cosi bella nella sua spontaneita e sincerita da non esserne forse superata da nessun’altra lirica moderna. Fatica dolce per me questa, di trovare ed ammirare nella poesia magiara l’eterna anima umana, cosä diversa da popolo a popolo, eppure sempre cosä universale nelle sue aspirazioni piű pure e piű nobili.
