Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: Szintén zenész - a rendszerváltás egy sorsa

32

Új PuNATÁr • 2003 március

— Ez mikor történt?

— Ez körülbelül másfél éve... amikor a munkaügy központba jelentkeztem.

— Azóta nem is tud elhelyezkedni zenészként?

— Nem, nem tudok! Nem adnak munkát, mer... mondom, állami kézbe levő szórakoztatóhely nincs, csak maszekok vannak, akik viszont csak hétvégén egy napra vagy két napra... és iszonyú melót kérnek. És gondolod, hogy ezekbe a kocsmákba nem úriemberek vannak, hanem munkából hazatérő... meg alkoholista, meg csavargók is vannak szép számmal, karakán, vagány gyerekek. Nagyon megterhelő ilyen embereknek zenélni. Szeretnék zenélni, de mondom, az az igazság, hogy itt semmi lehetőség nincs arra, hogy el tudjon helyezkedni az ember. Nagyon rossz most, ez most nekem nagyon rossz! Valahová közel esetleg úgy el tudnák menni, de viszont akkor kellene egy autó, mer .egyik főnök sem tudja azt vállalni, hogy eljöjjön értem, utána meg hazahordjon. Akárhová elmegyek itt a környékbe zenélni, a buszjáratok elég hamar... szóval nem tudok visszajönni, mer 10 órakor meg 11 órakor még egy szórakozóhely se zár be, altkor még zajlik az élet. És akkor fél 12 vagy 12 körül eljön az utolsó busz, és akkor nem tudok hazajönni se. A főnöknek meg nem éri meg anyagilag az, hogy hurcolgasson.

— Bízik abban, hogy a jövőben esetleg ismét tud majd zenélni valahol?

— Bízom benne, bízom benne... de csak úgy merném vállalni, hogyha egy olyan vendéglátóegység lenne, ahol a főnök meg tudja szűrni a vendégeket. A főnöknek nagyon kell a pénz, és nem tudja megszűrni a vendégeket... és bárki bejöhet... és érted, ezek a vagány gyerekek meg azt mondják, hogy engem egyik pillanatról a másikra kiközösítenek, és senki másnak nem zenélhetek, csak nekik. És ha nem csinálom, altkor a pofon mingyá... érted?! Mer nehogy má én legyek a vagány, mikor ők vannak tizen, meg nagy kigyúrt állatok... én ne dumáljak, mer jobban teszem inkább, ha azt játszom, amit ők kérnek. Meg a főnök is be van fényűvé, hogy „na móltusltám, nagyon kevés vagy!” Érted, szóval iszonyú nehéz így dolgozni, ilyen körülmények között. Hogyha egy olyan vendéglátóegységet találnék, ahol tényleg kulturált körülmények között tudna dolgozni az ember, akitor nagyon jó lenne.

— Mennyivel kereshetne többet a zenéléssel annál, mint amennyit most keres?

— Hát az egynegyedét keresem most!... az egynegyedét se, mer az iksz fizetésem mellett ott voltak a borravalók. Amikor én este bementem a Grill bárba, és jötteka vendégek... hát például, ha neked jó kedved volt, és ott voltál egy társaságba vagy a barátnőddel, rögtön hoztad... és mondtad nekem, hogyjózsikám, játszd má el légy szíves a Homokórát, és adtál nekem egy százast... érted?! Na ez az, ami