Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Dobos Gyula: Morzsák a 275 éves Tolna Megyei Levéltár történetéből (tanulmány)
70 Út Dunatát • 2003. szeptember (Bátaszéktől Iregig, Pakstól Szakosig), ahova alkalmanként a vármegyei levelestárat ládában utaztatták.1 Több évi vívódást követően az 1719. június 17-i közgyűlése elhatározta, hogy ezután a gyűléseket mindig Simontornyán tartják, ahol a megyeházát fel kell építeni.4 Styrum-Lymburg gróf nem foglalkozott a vármegye kérelmével, nem mutatott hajlandóságot az építéshez telek biztosítására. Közben évek teltek és nem történt előrelépés megyeház ügyben. A korábbi szándékot viszont megerősítette az 1723/73. te., amely valamennyi vármegyének előírta olyan ház építését, amelyben gyűléseit tarthatja, ahol az ítélkező szék működhet, ahol okmányait, a gonosztevőket és rabokat őrizheti, és a hozott ítéletet rajtuk végrehajthatja. Még időszerűbbé vált tehát a megyeháza felépítése. 1725. január 29-i rendes közgyűlés a felépítendő épület következő beosztását fogadta el: „nagyteremből a gyűlések céljára, egy szoba a levéltár részére, egy-egy szoba a fő- és alispán hivatala, továbbá a hajdúk részére fog szolgálni. A szobák alatt börtönök, valamint konyha, illemhely, végül a várnagy szoba és konyha, továbbá 20 lóra alkalmas nagyságú istálló legyen. A gróf végül adott építési telket a vármegyének, sőt alkudni is engedett a vételárból.6 Korábbi álláspontja nem törvényt-, vagy megyét tisztelő voltával, inkább hiúságával magyarázható, ugyanis azt mégsem viselte volna el, hogy Pincehelyen legyen a megyeháza, amelynek ura, Esterházyjózsef herceg, ingyen is biztosított volna építési telket. A Haczinger Pál kőművesmester által 2552 forint és 75 dénáros költségvetéssel 1727-ben elkészült épületet a vármegye Szekszárdra költözéséig használta.7 A vármegyei irattár jegyzőkönyvekből és egy köteg iratból állt. A legelső iratrendezést Broderics András alispán hagyatékának lajstromozása jelentette. Egy évvel később a közgyűlés iratszekrényt készíttetett.8 1738- ban a levéltári helyiséget tűz elleni védelemre vas nyílászárókkal szerelték fel.9 A levéltárügy fejlesztését szolgáló az 1729. 25. te. előírta, hogy a szolgabírák és valamennyi tisztviselő köteles iratait és ezek lajstromait leadni a levéltárba, ha tisztségük letelt. Az ismétlődő hasonló tartalmú rendelkezések azt bizonyították, hogy a tisztviselők nem siették el az iratok átadását.10 A nagyszámú irat használhatósága megkövetelte az iratok áttekinthetőségét, ezért 1752-ben Mária Terézia elrendelte a közgyűlési jegyzőkönyvek letisztázását, hozzájuk index készítését. Számos sürgetés ellenére 1773-as összesítés szerint csak 29 vármegye főispánja jelentett és mindössze 10 fogalmazhatta meg, hogy végrehajtotta az előírást. Tolna megye nem küldött jelentést, valószínűleg nem volt mit jelentenie. Közben bebizonyosodott, hogy a kicsi és kedvezőtlen fekvésű Simontornya alkalmatlan megyeszékhelynek. A székház omladozott, falai megrepedtek, a le
