Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - Bálint Péter: Egy kretén vallomásai (regényrészlet)

38

Út Dunatát • 2003. szeptember

apánknak lehetősége nyílott volna a rokonlátogatásra, ki tudja miért, de megmakacsolta magát, soha többé nem utazott oda, az általam küldött segélyt összekuporgatva, inkább vett a Tokaj melletti hegyekben egy roskatag házat. Mondd, megvan még az a ház? Sosem láttam, de egyszer szeretnék egy hónapot eltölteni benne, s gondolatban együtt lenni édesapánkkal, aki épp annyi idős volt, amikor meghalt, mint amennyi most én vagyok. Némelykor eltűnődöm azon, vajon ugyanarra gondolok-e, mint ő; vajon kibékült-e a sorsával, és felkészült-e a halálára, vagy éppoly nehézséget jelentett neki idegenben meghalni, mint nekem. Habár nekem nincs fiam, akivel súrlódhattam vagy ütközhettem volna; akiben magam láthatnám viszont, netán gyűlöletet fedezhetnék föl tekintetében, amiért árnyékot vetettem az életére. Hogy is mondjam csak, bármilyen apa jobb annál, mintha egyáltalán nem ismertük volna; miként talán az is igaz, hogy a legelvetemültebb fiú is ébreszthet szeretetet maga iránt”.

„Apánkgyakorta ment föl erdőbényi házába, mondhatnám, szinte odamenekült, ha magányra vágyott. Vasúti mérnökként szabadjegye volt, s élt a lehetőséggel, hogy magára zárhassa a kertkaput. Megbocsáss, hogy újfent szóba hozom, de túl nagy fájdalmat okoztál neki szökéseddel. Képtelen volt elfogadni döntésedet, mint ahogy elviselni a hiányodat. Sokszor mondta a maga rezignált módján: »szerteszórattunk a világban, többé nem találunk egymásra, bárhogy is igyekszünk. Amit egyszer durván szétszakítottak, az soha többé nem köthető össze anélkül, hogy a görcs ne emlékeztessen a természetellenes állapotra. Én is elmehettem volna az osztrák vasúti társasághoz, vagy talán messzebbre is, a kényszerű áttelepítés után mégsem szöktem tovább«.

Ma sem tudom, hogy német anyanyelvű létére, miért maradt itt, pedig kiváló szakember volt, ezt még esküdt ellenségei is elismerték róla. Egyfolytában önmagát hibáztatta, amiért elhagytál bennünket, rossz apának hitte magát, nem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről. Ellenben nem szerette, ha anyánk szóba hozta a neved előtte. Én, a benjamin voltam neki, mégsem ajnározott, kiváltképp hogy gyenge voltam a reál tantárgyakból, s irtóztam minden fajta gyakorlatias tevékenységtől. Néha balkezesnek csúfolt, és kinevette ügyetlenségemet; te viszont a megvalósulatlan álom maradtál mindörökre, akiből tisztességes mérnök ember lehetett volna, ha itthon keresed boldogulásodat.

El kell mondanom neked valamit, miután ketten maradtunk, bizonyos családi ünnepeken három főre terített, a tányérok mellé tett három borospoharat, tokaji bort öntött beléjük, és mi szótlanul koccintottunk a harmadik egészségére