Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - Kamarás István: Örökrangadó (novella)

24 Út Dunatát • 2003. szeptember — Progressio in statu laesinis cordis el pulmonum hypostatica! — Cardioversi! - énekelte a főorvos, és Bábu felé hunyorított. — Ora pro nobis! - felelte a kar. — Enstrytnia! - zengte a főorvos. — Ora pro nobis! - felelte a kar. — Oedem pulmonum! — Ora pro nobis! — Depressio repspirationis! — Ora pro nobis! — Nihil faciendum! - kántálta a főorvos, és meghajolt. Ekkor a jelölt elhatározta, hogy még egyszer megpróbált beszélni a farkassal. — Farkas, hol vagy? - kiabálta. De nem jött válasz. — Ordas, hol vagy?! Hahó! Merre vagy? Le akarok veled számolni! Nem me­red idetolni a pofádat?! Siess, mert nincs sok időm! Odakünn szél süvöltött, és valahogyan a kórterembe is jeges hideg szivárgott be. Nyomában megjelent egy elegáns szemüveges úr. —Jó napot! A farkas személyi titkára vagyok. A farkas most nem jöhet, mert fontos dolga van. És a farkasnak különben sincsen ideje önre. És nekem is sietnem kell. Volt szerencsém! Egy új és egy régi parcella között kapaszkodtak föl egy gesztenyefasorban. Le­hullott virágon lépkedtek óvatosan Jól is esett lábainak, de szégyellte is kissé. — Ha jól értettem, már csak az gyötri, persze ez is éppen elég, hogy milyen magasra is jutott azon az elképzelt lépcsőn? - kérdezett vissza a temetőőr. — Azon töprengek, hogy felértem-e arra a fokra, ami már számít valamit, de még ennél is inkább azon, hogy valameddig kell-e eljutnom, vagy egyszerűen csak minél feljebb. — Aha. Értem - bökött ujjúval a levegőbe a temetőőr. - Ön szimpatikus em­bernek látszik. Nem szokásos, hogy félórai ismeretség után megítéljek bárkit is, még kevésbé, hogy véleményemet a szemükbe is mondjam. Most mégis megtet­tem, mert az idő sürget. Nos, én jól el tudom képzelni ezt a lépcsőt, meg Önt is, ahogyan küszködik velük. Csakhogy az eredményt nem tudom megjósolni, mivel ebből a lépcsősorból csak egy eléggé rövid szakaszt látok. Az viszont jó jel, hogy eszébe sem jutott, hogy a lépcsősor ellenkező irányban is mozoghat, mint amerre ön törekszik. De most talán térjünk a tárgyra, amiért ön ide fáradt. A temetőőr kartonokat és térképeket vett elő.

Next

/
Thumbnails
Contents