Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - Kamarás István: Örökrangadó (novella)

22

Úr Dunatái • 2003. szeptember

— Mit csináltok itt, gyerekek? - kérdezte Bábu.

— Leltárt, anyuka. ítéletet - felelte nagyfia.

— Ne élj vissz azzal, hogy jogi doktor vagy - figyelmeztette Bábu nagyfiát.

— Csak kijavítjuk apánk dolgozatát - felelte nagyfia.

— Apád nem járt hozzád esti iskolába - figyelmeztette Bábu.

— Felfedezzük őt, anyuka. - magyarázta nagylánya.

— Apátok nem idegen földrész. Egyébként kérdezzetek meg akárkit, megmondja bárki. Bárkit, aki itt van. Tessék, ott jelentkezett valaki. Tessék, beszéljen. Kovács volt, valamelyik a kettő közül, vagy az egyetlen.

— Ő már volt egyszer - jegyzet meg nagyfia.

— Könyörgöm, beszéljen - kérlelte Bábu.

— Igazán nem tudom, milyen volt otthon, de mi olyannak ismertük... Nem is hogy közösségi, mert ennél szégyenlősebb volt, és ha utána gondolok, inkább csak úgy magának mondta, amit nekünk mondott, de a hallgatása, nem tudom, értik-e... Olyan nehéz ezt elmondani.

— Hallottátok? - kérdezte Bábu kétségbeesetten.

— Jól van, anyu, csak vicceltünk. Zálogosdit játszunk - magyarázta nagylánya.

— Mi a zálog?

Nem válaszoltak.

— Azt kérdeztem, mi a zálog?

Csend.

— Nincs igazatok! Fejetekbe szállt a dicsőség! Gyerekek! Szóljatok már meg! Megkukultatok? Igenis jó ember volt. A maga módján.

— A maga módján - ismételte meg nagyfia, de egészen más hangsúllyal.

— Egyszer majdnem elbeszélgettünk, de mintha fáztak volna a szavai... - mondta nagylánya.

— Tudom, hogy nem igen játszott veletek, de ő rakta helyre a játékaitokat - magyarázta Bábu.

— De sosem vette elő őket - vágott vissza nagyfia.

— A maga módján szeretett benneteket.

— Szeretni csak a másik módján lehet, anyu - mondta halkan nagylánya, és sírva fakadt.

— Mindenki jöjjön be! - szólt a fő-fő nagyhangosan - És mindenki mondja el.

— Öten kimentették magukat, mert megy vonatuk - mondta halkan nagyfia.

— Ott van még valaki. Jöjjön közelebb! - kiabálta Bábu.